David Levithan Nap nap után című könyvét úgy 2 éve olvastam. (Az azonos című filmről korábban már Nóri írt egy ajánlót, amit itt elolvashattok.) Már a könyv hátoldalán lévő első mondat megfogott. Elgondolkodtatott. “Mit gondolsz, milyen lehet: Minden nap másik testben ébredni? Minden nap másvalaki életét élni? Mégis minden nap ugyanazt a lányt szeretni?”
kép: https://2.bp.blogspot.com
A történet lényege tehát, hogy adott egy lélek, „A”, aki minden nap más testében ébred fel. Hozzáfér az emberek emlékeihez, érzéseihez, mégis megvan a saját személyisége. Egy napon pedig találkozik egy lánnyal, Rhiannonnal, akibe beleszeret és ez felborítja azt a filozófiáját, miszerint „Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe!”. Elképzelni sem tudtam, amikor elkezdtem olvasni, hogy hogyan lehet ezt átadni nekünk, „hétköznapi embereknek”, hogy eljusson a lelkünkig. De minden sor magával ragad. Az ember ilyenkor elkezdi értékelni azt a magától értetődő állandóságot, hogy „holnap”. Elgondolkodsz arról, mit jelent birtokolni dolgokat. Mit jelent az, hogy valami a tiéd. Mit jelent, hogy van családod. Mit jelent, hogy te TE vagy.
A szerző nekem nagyon a szívemhez nőtt ezzel a könyvvel, mert olyan témákat vitt bele az alaptörténetbe, amikről nem szívesen és nem gyakran olvasna akárki. „A” karakterén keresztül bemutat olyan problémákat, mint pl. a depresszió, drogfüggőség, öngyilkossági hajlam, mindemellett érinti a homoszexualitást is, hiszen tulajdonképpen „A”, mint nemtelen lélek nem csak fiú testben ébred fel és nem csak fiúként szereti Rhinannont, ahogy a lány sem csak fiúként szereti őt. Itt adódik a hangsúly a könyv lélektani jelentőségére.
https://mozi-filmek.hu/
„– Honnan tudtad, hogy én vagyok az? – kérdeztem rá.
– Onnan, ahogyan rám néztél – felelte. – Nem is lehetett volna más.”
Rhinannon személyisége nagyon magával ragadó. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy valaki képes legyen beleszeretni egy lélekbe úgy, hogy tudja, minden nap máshogy néz majd ki. Tulajdonképpen minden nap valaki mást kell megcsókolnia. Minden nap valaki más testét érinti meg. És mégis minden nap felismeri, hogy ő az. Elfogadja, hogy ő az. Sok kérdést felvet az emberben ez a történet a nyitottságról, az elfogadásról a lelki szépség fontosságáról. Hogy mennyire eltörpül minden külsőség, ha az ember igazán szeret valakit.
Ennek a könyvnek van egy olyan varázsa, ami miatt beférkőzik a tudatalattidba és egyszerűen nem tudsz nem rá gondolni. Velem legalábbis ez történt, akkor is a fejemben volt, amikor épp nem olvastam. Viszont az író nem akart sokat elárulni „A” háttértörténetéről, csak foszlányokban tudunk meg róla dolgokat. Nem vázolja fel a múltját. Nem ad támpontot, hogy vajon mi lesz vele tíz év múlva. Ezáltal ahogy a történet a végéhez közeledik, egyre inkább tudni akarod, hogy mi lesz „A” sorsa a jövőben.
A vége pedig leírhatatlanul megérintett. Vegyesek voltak az érzéseim, de szeretem az olyan történeteket, amik akármennyire is szürreálisak, mégis van bennük valami realitás, amivel azonosulni lehet. Amit ha elolvasol, akkor az van benned, hogy „ilyen az élet”.
Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik nyitottak arra, hogy kicsit mélyebbre ássanak a lelkükben. Higgyétek el, érdemes elolvasni.
Kiemelt kép: https://4.bp.blogspot.com/
