Minden rendben veled?

Minden rendben veled?

Régebben minden reggel „Jó reggelt!” – üzenetekre ébredtem.

Egy kicsit hiányzik, amikor először nem kapunk, de aztán hozzászokunk: nincs „Jó reggelt!” – üzenet. Egyre rövidülnek a telefonbeszélgetések, de azt sem reagáljuk túl. Zsúfoltak a mindennapok. Néha elfelejtünk „Jó éjszakát!” kívánni egymásnak. Ez is jól van így, nem?  Csendesen, lassan távolodunk. De tényleg távolodunk egymástól, vagy csak rövidül az idő? Ma nem kérdeztem meg tőled, „Hogy vagy?”. Tegnap nem mondtad nekem, „Szép a mosolyod.”. Elvesznek a részletek, és mi a részletekben lakunk.

 Hiányzol.

Valami olyasmi hiányérzet költözött belém, amit nem kerget el az arcod, amikor meglátom. Hiányzol, hiányzik egy darabkád. A figyelmed?

Talán.

Csak bámulom a képernyőt, lesem, hogy mikor csörög a telefon. Várom, hogy ideadd magad nekem. A hangod, a hangodban az érzést: a hazaérkezést.

Várlak.

Várlak reggel, amint kinyitom a szemem. Délelőtt az autóban zenét hallgatva. Délután a fülledt levegőjű tantermekben. Este az asztalnál, amikor vacsorázom és az ágyamba zuhanva a nap végén. Várlak a nap minden egyes részében.

Kép: https://www.pexels.com/

Nem a „Szia, mit csinálsz?” , „Hogy vagy?” , „Mit csinálsz ma?” , „Mit ebédelsz?” kell. A lelked egy darabkájára van szükségem, ami kiszínezi a szürke napjaimat. Mondd el, hogy csalódtál a tükörben ma reggel, hogy nem tetszik, ahogy rád morgott a szomszéd vagy, hogy bűntudatod van, amiért nem adtál puszit nekem mielőtt kiléptél a lakásból.

Nyisd ki a szíved, add át nekem az összes érzést, amit belezártál. A rosszakat, a jókat, azokat, amikre nem vagy büszke, azokat, amelyek talán túl giccsesek. Érezni akarlak a napjaimban, mesélj álmokat, terveket, célokat. Ha megkérdem tőled: „Minden rendben veled?”. Kérlek, ne viselj álarcot, ne rejtsd el a gondolatokat, amelyek ráncokba rendeződtek a szemeid körül – mindig lenyeled őket és elnyomod egy mosollyal. Add nekem. Ne csak a jót, a rosszat is. Add ide a szavaid, a gondolataid, engedd, hogy elhagyják a torkod és otthonra leljenek bennem. Fontosabbak nekem, mint a „Minden rendben.” válasz, a „Hogy vagy?” kérdésre, vagy a napi menü, amit a kedvenc éttermedben ettél ma.

Kellenek a részletek. A gondolataid, a szavaid, az emlékeid és apró részletek összessége vagy.

Hiányoznak a részleteid.

Kiemelt kép: pexels.com

 

Szerző:

Gagyi Rita
A nevem Gagyi Rita. Erdélyben lakom, és negyedéves orvostanhallgató vagyok. A hétköznapjaimat betöltik a mázsás atlaszok, a professzorok előadásai, a fehér köpeny a kórházi osztályokon. Szeretem a tudományt, a szilárd tényeket, a pontos magyarázatot minden kérdésre, és a leghatékonyabb megoldást minden problémára. De az életben nem minden fekete-fehér, és nem létezik minden kérdésre kielégítő válasz. Úgy a tudományban, mint a saját életemben folyton a válaszokat keresem a kérdéseimre. Örök álmodozó vagyok, szeretek hatalmas célokat kitűzni magam elé, és igyekszem önmagam maradni a sikerhez vezető úton. Ezért írok, ez az inspirációm: fejleszteni önmagam, megélni és megérteni mindent ami körülöttem történik. Több ember szeretnék lenni egyszerre: orvos, művész, irodalmár, utazó. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, és örömet lelni az apró dolgokban. Az írás egyfajta menedéket jelent számomra, az üres lap, a toll meg én. Szabályok nélkül.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás