Mindenen túl

Mindenen túl

Ott találkozzunk,
ahol a csend kap hont,
Ahol a fák szebben virítanak, mint bárhol,
Amiért mindenki oly sok könnyet ontott
Majd pedig virágot bontott.
Ott találkozzunk, kedves,
Ahol a boldogság és a szomorúság egyaránt végtelen.
Túl a Dunán, túl a Tiszán.
Túl a fodros fellegen és túl a kék egen.
Túl a magas hegyeken, egészen a Naphoz,
Ami mindig volt, van, lesz a magyar földön,
Ahol mindig süt a nap és esik az eső,
Ahol soha nincs harc, mégis háború van.
Magyarország az, ami mindig van nekem,
A békém csak ott lelem.

És abban a kávézóban foguk újra találkozni
Ha nem holnap, akkor majd holnapután
És te mellém fogsz ülni, mert hátulról fel sem ismersz
Vagy mert pontosan tudod, én vagyok
És én nem hogy abba, hanem a közelében lévő kávézókba se
És még arra a járatra
Se szállok majd fel,
Mert ott leszel.
Lefelé nézek mindenhol, mégis szembe jössz
A kerülő úton, ahol reméltem nem
És látjuk egymást
Boldog vagy, nem mondod, de látom
Az arcod kipirult és a hajad kiszőkült
De szeretnék én a Nap lenni

 

Írta: Lévai Aliz

Kiemelt kép: Unsplash

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás