“Mindenki meg tudja találni a számára legizgalmasabb szerzőt”-ajánló az Évszakosrózsákról

“Mindenki meg tudja találni a számára legizgalmasabb szerzőt”-ajánló az Évszakosrózsákról

Manapság az emberek folyton rohannak, de sokszor szükség van egy pillanatra megállni és kikapcsolni. Ilyenkor a legjobb amit tehet az ember, hogy olvas. Legyen bármilyen hangulata az embernek, egy biztos, hogy az Évszakosrózsáknál fog a kedvéhez megfelelő írást találni. 

“Nem elég fellobogni, mindig égni kell.”-ezt a Váci Mihály idézetet olvashatjuk az Évszakosrózsák Facebook oldalán. A közösséget már többen ismerhetitek, ugyanis több fórumon vannak jelen. Azt gondolom, hogy mindenki talál kedvéhez illő olvasmányt, hiszen nem csak versek  hanem prózák, cikkek is megjelennek. Ezenkívül a tagok ezt többféleképpen tárják élénk.

Patkós Laura: nikotinnektár

cigifüstté formált át téged az idő
fészked egyszerre lett por és hamu
lelkemben égette szét az édes manna
a bánat az a finom egyszerű n betűs
nikotin mely délibábokat szór szememben
színessé válik bennem a pepitaalkony
majd lassan a légbe ereszt veled
mert nem fáj már semmi sem
morfium csapda volt s mára már nem ellenség
túl sokat vártam hogy ömöljön a tejút
hiába de folyok továbbra is az árral
mely a torkomon csorog 
s közben színtisztán emlékszem a percre
mikor az ördög fente rajta körmét

Ami igazán izgalmas ebben a csoportban  hogy különbözőek, mégis van bennük egy nagyon fontos közös tulajdonság, hogy alkotnak, sőt, együtt alkotnak. Azt gondolom, hogy ez az, amit ők leginkább adni tudnak ma. Egy olyan közösséget, ami a mai embernek, a mai fiataloknak példaértékű lehet. Ezenkívül az alkotók sokszínűsége miatt minden hangulathoz találunk megfelelő írást és így bármikor tudjuk olvasni.

Dóra Baranyai
A tizennegyedik hónap
A maradok mellett minden más
patetikus, elcsépelt baromságnak tűnik.
A távozásod utáni üresség olyan, mint
szeptember elején a kövér, kerti pókok:
messziről megigéz, közelről félek tőle.
Két dolog fordul ki: te az utcánkból, meg
a világ a sarkaiból, és billen.
Játszó lepkék szárnyai ütköznek zörögve
és szerelmesen érnek egymáshoz
a szomszéd madárijesztő-sörösüvegei.
Lassan vége. Pár hét múlva a kamrába
vándorol telelni a kaktuszgyűjtemény.
Pár hét múlva már nem bámulunk
szalmaillatú hajjal a naplementébe.
Pár hét múlva szőlőíze lesz a csókoknak
búzamező- és forróságíz helyett.
Pár hét múlva hosszabb lesz a bajszod,
meg az éjjel, de most még késik.
Most még klisésen csurog elénk
a bágyadt napfény, és a tóba apad.
Maradsz?
Maradok.

A közösség létrehozója, Kutrovátz Renátó, másfél éve az egyik szerzőtársával alapította az Évszakosrózsákat, akik azóta folyamatosan bővülnek új tagokkal. Az alkotók mind másról írnak a hozzák közelebb álló műfajban. 

Rácz Lilian: Kisujjeskü

Szívem nem zendül, ajkam meg sem moccan,
Vesztegelek így némán várva, míg
Szemem lecsukódik, s fogam összekoccan.
Miért nem zendül hát – kérdi egy régi jó barátom,
míg ülök a kádban, néma víz sikolyában,
és Isten kezét egyre és egyre, de csak hiába várom.
Segítesz egy kicsit, csak pár percig hinnem?
Mert te kedvesem, te jó öreg mesterem,
Az én szívem nem fásult, hanem egyáltalán nincsen.

Remélem meghoztam a kedvet az olvasáshoz, jövő héten az alapítóval, Kutrovátz Renátóval készített interjúban jobban megismerhetitek a közösséget. Addig is kövessétek őket az oldalukon, Facebookon, Instagramon és YouTubeon.

Kiemelt kép: pinterest

Szerző:

"Most elkezdek mesélni. Próbálj követni." Szeretem a mosolyt. Ha valaki miattam mosolyog, ha én valaki miatt mosolygok. Szeretem a napsütést, a tavaszt, ahogy körülölel és boldogsággal tölt fel. Szeretem a pillantást, a nevetést, az ölelést, a boldogságot, amit kapok a körülöttem lévőktől. Szeretem a teát, a kávét, a kekszet, amik egy jó beszélgetés mellett elfogynak. Szeretem az ízeket, az illatokat, az ételeket, a süteményeket, amik képesek felvillanyozni. Szeretem a pillanatokat, amik együtt egy életet alkotnak.