Mit keres nálam egy “pöttyös könyv”? – ajánló Fehér Klára Bezzeg az én időmben című regényéről

Mit keres nálam egy “pöttyös könyv”? – ajánló Fehér Klára Bezzeg az én időmben című regényéről

 Mindig így kezdődik.
Csak egy kicsit belelapozok.
Aztán nincsenek zajok.
Pozíciót változtat.
Aztán tovább.
Most meg ürességet érzek. Mindig így van, ha olyasvalamit kezdek el olvasni, ami beránt.
Ma újra megtörtént.

Amikor az egyik barátnőm kezembe nyomta Fehér Klára Bezzeg az én időmben című könyvét, nem is igazán értettem, mit is akar tőlem.
Rajzolt borító, képekkel tarkított oldalak. Utoljára talán 12 évesen vettem ilyet a kezembe.
Udvariasságból azért elfogadtam, gondolván: „nem baj, ha foglalja a helyet pár napig az íróasztalomon”.
Pontosan 3 hétig várt rám ott.

Egy idő után egyszerűen túl felnőttnek érezzük magunkat az ilyen könyvekhez.
orrunkat magasra tartjuk, és nem hisszük el, hogy tud nekünk bármit is adni egy ilyesfajta regény.
Miután elolvastam, szégyelltem magam, hogy ezt gondoltam, ugyanis rengeteget kaptam.
A Bezzeg az én időmben pont nekem szólt. Pont most. Rólam szól.

Itt is szaladnak fel a harisnyák, rumli áll a szobában és hiszünk benne, hogy egyszer majd.
Krétapor, mozi, lemezt hallgatni meg cukrászdába járni.
Olyan kort élünk meg, mikor a testvérek egymás között cserélgetik a földrajz atlaszt és 50 fillérért korrepetálni járnak.
A könyv arról abba az időbe repít vissza, mikor még Magyarország nem lépett be az épp kirobbant II. világháborúba.
Veszélyes ilyenkor szerelembe esni. És a párhuzamok. Párhuzamok vannak mindenhol.
Becsempészve a köténykékbe, a fás láda alá, a levegőbe. Nem csak az eső lógatja odafent a lábát.

11358862_852731848114197_1339016819_n

„Lányregény” olvastam róla sok helyen. Lehet igazuk is van, én nem tudom így felcímkézni.
Az biztos, hogy az utolsó oldalnál mindannyian a szemünkhöz kapunk elmorzsolni valamit, vagy valaminek a helyét, aminek mégiscsak ott van az otthona.

– Küldjük Balambért repülni – mondom hirtelen. – Küldjük a jövőbe. Húsz év múlva, huszonöt év múlva…
– És mit akarsz látni ott? – kérdezte Laci.
– Egy szép házat, kertet… és béke van… és hat gyerekünk lesz. És lesz köztük egy tizenhat éves lányom is, és egyszer el akarom majd mondani neki ezt az estét, de akárhogy mondom is, nem figyel rám, csak bámul udvariasan, mintha moziban látná az egészet, vagy olvasná egy régi könyvben… És én mondjam majd tovább, hogy a járdákat fehérre meszelték, és a Dunán szomorúan, hosszan, reménytelenül búgott egy gőzhajó, és álltunk, álltunk az Erzsébet-híd íve alatt, egymás kezét szorítottuk, és úgy éreztük, hogy a szívünk meg fog szakadni… És a messzi jövőben, ezerkilencszázhatvanban vagy ezerkilencszázhetvenben, a kislányom csodálkozva hallgassa ezt a történetet, és ne értse meg… ne értse meg… ne értse meg.
– Fehér Klára – Bezzeg az én időmben

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."