Örökké szeretni fogsz!
Mondtad…
De az örökké csak részleteket jelent nálad.
Az idő linearitása az örökkévalóságodban megtörik.
S csak, ha nem volt más, akkor hívott ágyad.
Minden percben, csak rád gondoltam,
s folyton bevertem a térdem.
Fellegek fölött, ha jártam,
az ágyat nem láttam a fényben.
Látod folyton, csak fájdalmat okoztál,
de minden pillantásod vágytam.
Millió csalódás után is,
csak esti csókodra vártam.
Örökké szeretni fogsz!
Mondtad…
Végül, csak én maradtam ki szeretett.
Tán, csak más dimenzióban értelmeztük a szót.
S nálad a szerelem fájdalmat jelentett.
Kiemelt kép:https://www.pexels.com