Életem első ajánlója az, amit most olvasni fogtok. Amennyire tartottam attól, hogy nem tudom kihozni a legjobbat az első ilyesfajta cikkből, pontosan annyira élveztem a munkát egy fiatal tehetséggel, Tanács Rebekával. Őt és az írásait szeretném Nektek bemutatni, aminek az olvasását, ha akartam volna se tudtam volna abbahagyni, annyira magával ragadott.
Rebeka olyan verseket ír, amilyeneket én soha sem tudnék, de mindig is közel állt hozzám ez az írásmód. Az egyik kedvenc műfajommal, slam poetry-vel tudnám párhuzamba hozni, de mégis más. Igazából nem is találok rá megfelelő kifejezést. Ami a szívemen a számon szólásmondáshoz tudnám hasonlítani. Szabad művészet. Az az igazán jó fajta.
Szinte csak úgy pörögnek egymás után a sorok, és nem lehet abbahagyni az olvasásukat. Pont emiatt pedig annyira hétköznapinak, és könnyednek tűnik, de gondolom, létrehozni nem az. Teljesen mindegy, hogy rövidebb vagy hosszabb versről legyen szó, a szavak ereje a csattanóval együtt szíven üt.
árnyék
tegyél le,
az árnyékomra,
a sajátomra,
s hagyd, hogy észrevegyem,
önmagamban alszom.
Megismételhetetlen, amit Rebeka a papírra vetett gondolataival művel, de ettől függetlenül átérezhető, mert emberi és általános dolgokból lesz műalkotás. Emiatt az ember azt úgy érzi, hogy ha az adott gondolatból verset lehet írni, akkor talán nem kell legyinteni egyet felette, mert mást is foglalkoztat, nem csak az olvasót.
Miközben a sorokat bújjuk, olyan, mintha az olvasással párhuzamosan születnének meg a szavak. Ennyire bele lehet élni magunkat. Teljesen mindegy, milyen témáról van szó, az olvasó magáénak érzi, mintha pont ezen gondolkodott volna. Rebeka pedig megteremti a hangulatot, a szavakat az ember szájába adja, és le is írja helyette. Mintha együtt alkotna az olvasóval. Lenyűgöző.
Észrevétlenül
ha hibát keresel az életedben
szívesen vállalom a hiba helyét,
vállalom, hogy kongó üresség legyek,
fekete lyuk,
füstgomolyag,
leszek a bűnös gondolat,
az érzéki csalódás,
leszek valami, amit utálsz
valami, amit átkozol,
s igen, magam is legyek átkozott
szemedben, ha képes lennék
bántani téged,
legyek gyűlöleted tárgya,
csak legyek benned
egy gondolat,
egy érzés,
mit soha nem felejtesz el,
legyek a tűz,
amely megéget, s, így
örökre nyomot hagy
bőrödön.de leszek a megnyugvás,
a hűsítő krém égett sebedre,
leszek a tömény,
hogy elfelejthess mindent,
ami bánt, igen, leszek
fejedben a felejtés is,
ne kelljen emlékezned semmire,
mit valaha átkoztál,
s így, ebben az ambivalenciában,
majd jól elleszünk,
majd kompenzálom benned a rosszat,
azt is, amit én okoznék,
de addig is,
leszek a cigarettádban a füst,
hogy észrevétlenül
szívj magadba.
Amit Rebeka ad az írásaival, az számomra egy kincs. Ezért is szeretném, ha mások is megismernék őt, és az utánozhatatlan bejegyzéseit. Hamarosan hozom a vele készült interjút, de addig is, ha Nektek sem elég belőle, akkor tovább böngészhettek az oldalán.
Kiemelt kép: http://pinterest.com
