Most kezd szép lenni – Koncz Dorottya versei

Most kezd szép lenni – Koncz Dorottya versei

MAGÁNY

Itt állok mindenki előtt.
Néha egy férfi vállba ütközöm,
aztán meg a nagy semmibe.
Az idő nem áll. Az idő fut,
rohan.
A lerohadt ujjaimat figyelem 
a cipőm orránál.
Csak figyelem. Pislogok és
figyelem.
Szőke kislányok szaladnak mellettem.
Egy. Kettő…
Felordítottam.
Az idő még mindig rohanva fut.
Nem állt meg senki. 
Sem idő, sem semmiféle szőke ötéves. 

 

ÁLOMÓRA

Alszom. Pont úgy, mint
azon az augusztusi éjjelen,
amikor megláttam életem
első hullócsillagát.
Veled voltam. Te csak
a pucér vállamat cirógattad
és a tücskökre figyeltél.
Akkor merültem beléd teljesen.

Most április van. Éjjel.
Az utolsó testrészeimet törölgetem.
Már teljesen száraz vagyok

 

MESE

Amikor a Lánchídon találkoztunk,
nem láttuk egymást.
Akkor éreztelek először, amikor
a szőnyegemre öntötted a
vörösbort, és nem kértél bocsánatot.
Akkor tudtam, hogy egy évvel
később, ugyenitt szeretni
fogjuk egymást.

 

Írta: Koncz Dorottya

Dorottya műveit az ezen a weboldalon találjátok.

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás