MAGÁNY
Itt állok mindenki előtt.
Néha egy férfi vállba ütközöm,
aztán meg a nagy semmibe.
Az idő nem áll. Az idő fut,
rohan.
A lerohadt ujjaimat figyelem
a cipőm orránál.
Csak figyelem. Pislogok és
figyelem.
Szőke kislányok szaladnak mellettem.
Egy. Kettő…
Felordítottam.
Az idő még mindig rohanva fut.
Nem állt meg senki.
Sem idő, sem semmiféle szőke ötéves.
ÁLOMÓRA
Alszom. Pont úgy, mint
azon az augusztusi éjjelen,
amikor megláttam életem
első hullócsillagát.
Veled voltam. Te csak
a pucér vállamat cirógattad
és a tücskökre figyeltél.
Akkor merültem beléd teljesen.
Most április van. Éjjel.
Az utolsó testrészeimet törölgetem.
Már teljesen száraz vagyok
MESE
Amikor a Lánchídon találkoztunk,
nem láttuk egymást.
Akkor éreztelek először, amikor
a szőnyegemre öntötted a
vörösbort, és nem kértél bocsánatot.
Akkor tudtam, hogy egy évvel
később, ugyenitt szeretni
fogjuk egymást.
Írta: Koncz Dorottya
Dorottya műveit az ezen a weboldalon találjátok.
Kiemelt kép: pexels.com