Most már csak boldog akarok lenni

Most már csak boldog akarok lenni

Sosem tudtam egyetlen motiváló könyvet sem végigolvasni. Ha mégis belekezdtem, viszonylag hamar be is csuktam, majd félre raktam és feléje sem néztem többé. Túl töménynek, megemészthetetlennek tűnt a Titok, vagy bármely ilyen témában íródott könyv. Sokszor megpróbáltam a pozitív életszemléletet, de a vége örökké ugyanaz lett: kudarc.

Mindig is becsültem azokat az embereket, akik tudnak hinni abban, hogy az vagy, amit gondolsz. Akiket csupán az akaratuk vitt tovább, a hitük és a pozitív szemléletük. Ők az erős emberek, akiket nehéz legyőzni, vagy ha történik velük bármi nehézség, felállnak és bár nem könnyen, de mennek tovább, előre. 

tumblr_n6s4ctyq6a1rkm4r8o1_500

tumblr.com

Bármennyire is szeretnék így élni, nekem ez nem megy. Igen, talán gyenge vagyok, nincs elég lelki erőm hozzá, de leginkább azt hiszem, hogy az én utam más. Én mindig a környezetem szeretetéből táplálkoztam, úgy hoztam a döntéseimet, hogy nekik jó legyen, mert akkor voltam boldog, ha őket azzá tettem. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem a legjobb tulajdonságom, mert másra támaszkodni sosem helyes. Ha értük is élek, az életem a sajátom és nem szabad neki hátat fordítanom. Összetört és darabokra hullott az önbizalmam az évek során, de lassan összekapargatom a maradékot. Már nem akarok más lenni, csak az, aki valójában vagyok. Egészben kínálom magam kócosan, szertelenül, anyajegyekkel és szeplőkkel. A végtelen álmaimmal és a fülig érő mosolyommal. Nem érdekel többé, hogy ki mit lát belőlem, mert az igazi valómat úgy is csak az fogja megérteni, aki valójában kíváncsi rá, akinek számítok és aki nekem fontos.

Építkezem a felhőn ülve, kutyát puszilgatva és a katicabogár pettyeit számolgatva. Nem bánom, ha nem értik, nekem szükségem van az apró csodákra, és ez a lényeg. Én így tudok kiteljesedni. Ha sírnom kell, sírok. Nem akarom és nem is fogom eltitkolni. Mert ha nem válik könnyé a fájdalom, utat tör magának máshogyan, máskor. Nem szeretnék mindig pozitívan élni, mert képtelen vagyok rá. Hiszek benne, hogy nem véletlenül kapjuk a nehézségeket, és hogy nem kell rögtön felállni minden esés után. Néha csak lent kell maradni egy kicsit és megélni a fájdalmat. Muszáj szenvednünk is, az ember nem csak pozitív érzelmekből áll össze. Ettől még nem vagyunk gyengék vagy szánalmasak. Csak emberek.

Azt hiszem, hogy nincs recept a boldogságra. Az inspirációs írásokból is az a legjobb, ha mindenki a neki megfelelő sorokat használja fel és fordítja le a saját élethelyzetére. Különbözőek vagyunk te meg én. Máshogyan élünk, a lelkünk erőssége is más. Egyedül önmagunk fejthetjük meg az életünket, hogy mi az, amitől és ahogyan jól tudunk élni. Nem egy út van, és egyik sem rosszabb a másiknál. És hogy velem mi a helyzet? Sosem fogok pár sor alapján élni, bár néha segítenek, nagyon is sokat. A szeretteimből vagyok és az apró csodáimból. Tanulom a megfejtést magamra, azt is, hogy szerethető vagyok. Sokat kell még fejlődnöm és nem tudom mikor érkezem meg, de egy dologban biztos vagyok: már csak boldog akarok lenni. Elhiszem és elfogadom, hogy vagyok, aki vagyok, igenis szerethető és valaki. Nem fogok többé eltaszítani magamtól semmit és senkit, csak azért, mert eddig is azt tettem. Csak élek és nem felejtek el közben néha levegőt is venni.

tumblr_n6mkjszMOb1tnimito1_500

tumblr.com

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.