Most szeretlek.
Csak így, egyszerű szavakba zárva.
Csak okok nélkül,
hiányos tudomással,
de teli érzelemmel,
tudom, lehet, talán,
még szerethetsz.
Már tudnom kéne
-halálos kíváncsiság fog el hirtelen-,
Mit gondolsz?
Min elmélkedsz éppen?
Szemed sötét, s már épp hazudnál is,
mikor egy hajszál hull le valládra,
végigpereg múlandósága,
s tenyeredre lebben.
Nincsen hold, mi ezüstösebb
ragyogást hoz nekem.
És olyan nagyszerű és teljes,
mi mellkasom csontjai közt
dohog, zihál, mocorog.
Majd én begyógyítom a sebeket.
Csak szeress most.
Mert én most szeretlek.
Kép: www.weheartit.com
