Mozdulatlanok és örökmozgók

Mozdulatlanok és örökmozgók

Vannak a mozdulatlanok… Ők azok, akik mindig ott vannak, ahol utoljára láttad őket, mintha valaki ott felejtette volna mindnyájukat. Életük és döntéseik szabta kereteik közé szorultak és eszük ágában sincs átlépni a kerítést. Néha elgondolkodom, vajon utaznak-e ők képzeletben? Kényelmes, komfortos, otthonos tereket töltenek be életükkel, s az ember, ha belép hozzájuk, valóban melengeti lelkét a mozdulatlanság biztonságos melege. Az életükben többnyire minden a helyén van. Mindig ugyanott. Takaros élet, a biztosnál is biztosabb, ha lehet ilyet mondani. Megszokott kapcsolatok, illatok, szokások. Jól felépített ritmus a mindennapokban, amitől fantasztikusan működőképes az egész.

Sokáig vágytam egy ilyen otthonra… Azt hittem létezik egy olyan hely, ami beszippant, amitől majd úgy érzem, sosem akarok többé útra kelni.

Máshol lenni.

9dc357e322ebb14c2d10ac7018316ba9

Vannak az örökmozgók… Ők azok, akikről fogalmad sincs, épp merre járhatnak. Akikkel egyik napról a másikra egyszer csak szembe sétálsz az utcán, majd hónapokig, akár évekig színüket sem látod. Úgy tűnik, mintha önjelölt kísértetek lennének, akiknek az egyik legnagyobb szórakozása a legváratlanabb helyeken felbukkanni, majd eltűnni. Kicsúsznak a kezek közül, az ölelésekből, talán a legnagyobb szeretet sem ragaszthatja oda őket egy biztosan dobogó szívhez. Mert az ő szívüket a felfedezés öröme, a váratlanság és valamilyen beléjük kódolt elégedetlenség dobogtatja, majd viszi tovább. Keserédes élet ez, melyben sűrű váltakozásban jelennek meg a fentek és a lentek. Melyben egy baráti kézfogásból kisvártatva örök búcsú kerekedik.

Felfedeznek. Találnak. Megélnek. Majd elengednek.
Nyughatatlanok.
Mintha csak a megfelelő légáramlatra várnának, ami egyszerre felkapja őket és elrepíti valahová.

Máshová.

Hogy létezik-e köztes átmenet, nem tudom. Talán csak az létezik, hogy a szívet megzabolázza a felelősség. Kompromisszumot köt a két vágy egymással. Az állandó úton lenni vágyás meghajlik a biztonságos otthon gondolata előtt. Berendezkedik.

Falait mégis ezernyi táj képével tapétázza.

love travel

 

Vándormadár lelkem keresi fészkét, de egy vándormadár fészke sosem állandó.

Képek forrása: www.tumblr.com

Szerző:

Szőke Kriszta

Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.

Szólj hozzánk!