Mutassuk meg, hogy nem kell kivándorolni a hazánkból ahhoz, hogy sikeresek legyünk – interjú T. Kovacsics Arankával

Mutassuk meg, hogy nem kell kivándorolni a hazánkból ahhoz, hogy sikeresek legyünk – interjú T. Kovacsics Arankával

A héten egy lelkes írónőt mutatnék be nektek, akinek tavaly az Underground Kiadó gondozásában jelent meg a Zora Zirch, a sárkányharcos című regénysorozatának első kötete, amely a Vámpírdenevér alcímet viseli. “Élet, halál, harc és szerelem” kecsegtet a regény fülszövege és egy izgalmas fantasy történetbe invitál minket. Ez egy életmű első darabja, Aranka pedig azt szeretné elérni, hogy a könyve minél több emberhez eljuthasson, így lehetővé váljon a több ezer oldalon átívelő folytatás megjelenése is.

Ismerjük meg magát a szerzőt!

 

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Az írás ötlete már kicsi gyermekkorom óta foglalkoztat. Ahogy megtanultam olvasni, minden könyvet, amit kaptam a szüleimtől és a könyvtárból kihozhattam, elolvastam. Már akkoriban elvarázsoltak a mesék, ifjúsági könyvek. Már tíz éves korom előtt kezdtem apró verseket, kisebb novellákat írni. Ahogy növekedtem, egyre hosszabbak és tartalmasabbak lettek az írásaim. Az iskolában a fomgalmazási órák voltak a kedvenceim. Sosem kaptam ötösnél rosszabb jegyet belőle. Mikor középiskolába kerültem, a magyar tanárnőm már akkor felfigyelt az írásaimra. Fogalmazási versenyeket rendezett, amikre csak egy cím megadása után kellett írnunk. Már akkor egy egész füzetet teleírtam és mindig megnyertem az első helyezést. A tanárnőm már akkor arra kért, hogy ha felnövök, legyek író, mert annak születtem. Viszont korán férjhez mentem, jöttek a gyerekek és a férjemmel együtt dolgoznunk kellett, hogy megéljünk, így nem volt időm írni. Mikor a negyedik, legkisebb gyermekem is befejezte az általános iskolát és gimnáziumba kezdett járni, csak akkor jutott időm megvalósítani gyermekkori álmaimat. Akkor írtam meg az első regényem, ami mára már az interneten megrendelhető.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra? 

Számomra mára az írás a lételemet jelenti. Üres lenne az írás nélkül az életem. Mikor befejeztem az első regényem, tudtam, hogy nem tudok elszakadni többé tőle. Így hagytam magamnak a regényben kiskaput, hogy folytathassam. A ZoraZirch a Sárkányharcos című művemből egy hét kötetes regénysorozat született, amiből hat már elkészült. Most írom a hetediket. Még magam sem vagyok biztos benne, hogy a hetedikkel lezárom e, vagy folytatni fogom ezt a történetet. Olyan érzés nekem, mintha ZoraZirch is a gyermekem lenne. Ő a fantáziám szülötte, akit nagyon szeretek és olyan jellemmel ruháztam fel, hogy szerethető egyéniség lett belőle. Lehet, hogy másnak nevetségesnek hangzik, de saját gyermekemként szeretem, hisz én hoztam a világra, írtam papírra a kalandjait, a szerelmét, az egész életét.

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

A mai rohanó, stresszes világban minden embernek szüksége van a kikapcsolódásra. Én azzal a szándékkal írtam és írom a regényeimet, hogy eljuttassam a magyar olvasókhoz és mikor olvassák, teljes mértékben átadhassák magukat az önfeledt szórakozásnak. Nem akartam szomorú történetekkel keseríteni olvasóimat. Én egy fantasy, kalandregényt hoztam létre, ami képes arra, hogy olvasóját elvarázsolja, elrepítse az általam felépített új világba, ahol a főhőseim rengeteg kalandba, életveszélybe és harcba keverednek a gonosszal, ami fenyegeti az emberiséget. Szerelmi, kissé erotikus jelenetekkel is megfűszereztem, hogy életszerű is legyen, hisz ki nem vágyódik igaz szerelemre? Az én regényemben is a legfontosabb szál az igaz, mindent elsöprő szerelem, aminek be is kell teljesednie. Ezért lesz a folytatásban erotika is, hisz felnőtteknek szántam, nem gyerekeknek.

Összefoglalva, az olvasóimnak izgalmas, szórakoztató, néhol véres, néhol romantikus szerelem, máshol a szerelem beteljesülése okoz izgalmas perceket, órákat. Nem hagyom, hogy unalmas leírásokkal elvegyem az olvasók kedvét a regénytől, ezért mindig pörögnek az események. Páratlan szórakozást nyújtok az embereknek, akik kiolvassák.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

Igen. Minden előttünk élő irodalmi szerzőre felnézek és mélységesen tisztelem őket. Persze a kortárs szerzőink is mind kivívták az elismerésem. Ha egyet kellene kiemelnem, az talán Wilbur Smith lenne. Véleményem szerint rendkívül termékeny író és annyira meg tudja keverni a szálakat, mégis kibogozza őket és szinte sosem ír rövid művet. De mindemellett a többi szerző is mind elismerést érdemel. Példaképem viszont nincs. Vagy mind, akinek művét olvastam. A kedvenc idézetem?

Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!

Talán azért, mert én mindig a szabadság, nem mellesleg az írói szabadság híve vagyok.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Talán arra, hogy az első része a regényemnek több mint 400 gépelt A 4- es lap lett. Először kézzel írtam le, sok nagy méretű spirál füzetet megtöltve vele. Mikor átolvastam, hogy kijavítsam az esetleges rosszul írt mondatokat és gépbe tehessem, mindössze három hónap telt el. Szerintem erre a teljesítményre valóban büszke lehetek. Ez volt a Zora Zirch első kötete, az Ezüstfelhő. Mikor kiadásra került, kiderült, hogy lehetetlen egy könyvben megjelentetni, annyira hosszú lenne. Így hát kétfelé választottam, így született meg a Vámpírdenevér, a második kötet lesz az Ezüstfelhő. Végül is, egy könyvből lett kettő. Ráadásul 51 éves voltam mikor megírtam egyetlen iskolai vakáció alatt.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Mióta megjelent az első kötet, azóta az dominál az életemben, hogy eljuttassam az olvasókhoz, ami nagyon nehéz. Sokat kell dolgoznom, hogy megismertessem az olvasókkal a Vámpírdenevért, mert üzletekben nem árulják, csak az interneten. Ez az, ami motivál, hogy minél előbb kiadhassam az Ezüstfelhőt is és utána a többi folytatást. Nagy teher rajtam, mert míg nem vásárolnak az emberek az első részből elég sokat, addig nem adhatom ki a folytatását. Azt pedig kár lenne tagadni, hogy már nem vagyok fiatal és szeretném még megélni azt is, hogy sikeres legyen a regénysorozatom. Ezek a tények bizony elég inspirálók tudnak lenni.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Nagyon boldog vagyok, amikor az olvasóim, vagy a leendő olvasóim dicsérően szólnak a Vámpírdenevérről. Írják, hogy nagyon érdekfeszítő és izgalmas. Amikor pedig a Magyar Kultúra Lovagja is elismerően szól róla, kéri, hogy osszam a művem az ő oldalán is, valósággal simogatja a lelkem. Boldoggá tesz, hogy még az is elismeréssel szól az írásomról, aki nem is szereti ezt a műfajt, de a stílusomat remeknek tartja.

Mik a további céljaid ezen a téren?

Szerintem az előző válaszokban már megadtam erre a kérdésre a választ. El akarom érni, hogy minél több olvasóm legyen az országban. Mindenki ismerje meg, aki rajong ezért a műfajért, tudjon róla, hogy létezik ma egy magyar írónő, T. Kovacsics Aranka, aki fantasy regényeket alkot és legyenek olyan üzletek, ahol megvásárolhatják. Rá szeretném ébreszteni a magyar olvasókat, hogy a mi országunkban is lehet érvényesülni egy olyan jellegű regénnyel, mint pl. az Alkonyat saga. Szeretném minél előbb kiadatni a folytatásokat.

Arra kérem a magyar olvasókat, hogy adjanak egy magyar írónőnek bizalmat! Fogják a kezükbe a Vámpírdenevért és olvassanak bele, olvassák el az ajánlót. Akinek megtetszik, vegye meg. Mutassuk meg a honfitársainknak, hogy mi vagyunk olyan kulturáltak, hogy még tudunk és szeretünk olvasni. Ne csak az amerikai írók munkáját olvassuk!

Magyarországon is alkotunk páran olyan izgalmas regényeket, mint a Harry Potter vagy az Alkonyat saga, esetleg az ötven árnyalatok. Ne ítéljünk meg arról egy írót, hogy Magyarországon született, biztos nem lehet olyan jó a munkája, mint Meyernek, vagy Rowlingnak! Előlegezzük meg a bizalmunkkal pár olyan magyar írót, akik alkottak legalább olyan jó regényeket, mint ők. Lássuk például Takács Piroska műveit is. Én olvastam őket! Fantasztikusan jók! És nem ő az egyetlen kortárs fantasyírónk.  Hiszem, sőt tudom, hogy a ZoraZirch, a Sárkányharcos regénysorozatom is világsikerré válhatna, ha az olvasók kezébe kerülhetne! De ez csak úgy lehetséges, ha rengeteg példány futna ki a kiadóból országszerte. Ma nem könnyű egy írónak kiadatni a művét. A kiadók súlyos milliókat kérnek a kiadásért. Nem tudjuk nekik kifizetni, így csak magánkiadásban adathatjuk ki őket, így nem reklámozza őket senki, csakis mi magunk, írók! Micsoda büszkeség önthetné el a szívünket, ha világsikerre vihetné egy kortárs, magyar író a művét? Mutassuk meg, hogy nem kell kivándorolni a hazánkból ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Vigyük együtt sikerre a magyar olvasáskultúrát! Szeressük a nyomtatott könyveket, ne csak a képernyőket nézve olvasgassunk ezt-azt!

Köszönöm az interjút Arankának!

 

Ha felkeltette az érdeklődésetek, az alábbi fórumokon eléritek az írónőt:

Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100014418756318&fref=ts

Könyvrendelés: http://undergroundbolt.hu/konyv/regeny/szorakoztato/zora-zirch-a-sarkanyharcos 

és ITT olvashattok bele a regénybe

 

A kiemelt kép forrása: google