Na? Mi legyen? – a Gépnarancs

Na? Mi legyen? – a Gépnarancs

Ma egy olyan könyvről fogok írni, amit igazából mindenki ismerhet. Ha nem is magát a könyvet, a cím mindenképpen egyedi (és egyébként zseniális is). Megkockáztatom, alapmű is, persze nem könnyed alapmű, sem a könyv, sem a film.

Gépnarancs.

clockwork

A borító konyves.blog.hu

Pár éve én magam is megrökönyödve álltam ezelőtt a kifejezés előtt. Valahogy a narancsot mindig is élőnek képzeltem el, persze nem olyan értelemben. Meg amúgy is. Semmi értelme/haszna nincs egy mechanikus narancsnak.

Egyébként nagyon érdekes, hogy a könyvet Gépnarancs címmel jelentették meg kis hazánkban, míg az ebből készült film a Mechanikus Narancs címet kapta. Mindegy, ez csak egy fun fact. Nekem, őszintén szólva, mindkettő tetszik.

Nem könnyű erről a könyvről írni.

A Gépnarancsot Anthony Burgess „hozta világra” valamikor a hatvanas évek kezdetén, a könyv 1962-ben jelent meg. Mondhatni, nagyot robbant. Máig ez a szerző legismertebb műve, a fentebb említett filmváltozatát a zseniális és megismételhetetlen Stanley Kubrick rendezte (természetesen ez sem maradt nyom nélkül). Ennyit a száraz adatokról, mást nem is érdemes tudni, hiszen kifejtem majd jobban-rosszabban az elkövetkezendőkben.

Anthony Burgess theguardian.com

Anthony Burgess
theguardian.com

Én magam nyáron kezdtem bele, hatalmas várakozással. Ez a könyv volt az, ami már vagy évek óta ott pihent a képzeletbeli kívánságlistám élén. Egyszer még egy haveri filmnézést (ahol a Mechanikus Narancsot néztem volna) is kihagytam, mert „először a könyv”.

Ezt a regényt pár oldal után kedvem lett volna kiköpni. És ezzel nem biztos, hogy egyedül vagyok… Egyébként nem a tartalomra gondolok feltétlenül (az Amerikai „szia, bébi hogy vagy, megnézhetném belülről az állkapcsodat?” Psycho után bármilyen erőszakoskodást kibírok), bár azt is lehet, hogy sokan kifogásolták. Nekem mással volt bajom. Három oldal után ugyanis egy mukkot sem értettem belőle.

Éppen ezért szeretnék inkább a könyvváltozatról írni. Mert míg a film megér egy misét, addig a kötet legalább kettőt. Mik is ezek?

Nyelv. Igen. A cím után ez az, ami egyből szemet szúr az embernek. Nem én vagyok a legolvasottabb ember. De ilyen hardcore nyelvészkedést még soha nem olvastam egyik könyvben sem. Ezt egyébként Burgess az angol és az orosz nyelv ötvözésével éri el. Egyfajta saját szlenget alakít, amelyet a főszereplő, Alex és bandája használ. Zseniális.

Történet. Ami egyébként egyszerű, mint a faék. Az író viszont tökéletesen alkalmazza a „kevesebb néha több” elvét. Egyszerűen szemléltet mindent, végig E/1-ben. Alexről nem sok mindent, csak hogy fiatal és tanulás helyett inkább bandázik néhány haverjával. Kemény éjszakai életet élnek, erőszakosak, mindent megengednek maguknak. Persze egy idő után sikerül elkapni Alexet, miután gyilkol. És az érdekes részek csak itt kezdődnek…

A regény nagy része erőszakos. Mégis, a háttérben egy brutális, lesújtó, de mégis igaz utópia bújik meg. Ez az, amiért kiemeltem. A könyvben leírtakat 1962-ben olvasni nem lehetett szívderítő, ma sem. A történet ereje tehát nem a cselekményben van, hanem mögötte.

Főszereplő. Akármekkora elborult egy elme, akármennyire erőszakos is Alex DeLarge, én szimpatizáltam vele. Egy teljesen átlagos ember, aki rossz útra tért, főleg a társadalom és a külső ingerek hatására. Egy narancs, ami gyümölcshústól dagad, de a rendszer megpróbálta gépesíteni. Komolyan, Alexnek van ízlése, gondolata, csak ki kell lépnie a mocsokból. A karakterfejlődés nagyszerűen ábrázolva van.

Meg persze senki nem lehet akkora ász, hogy már a puszta nézése is kultikussá váljon (persze ehhez kellett egy dramaturg és egy jó rendező, de na).

Clockwork-Orange-01

konyves.blog.hu

Na? Mi legyen? Tehetném fel a kérdést, mint Alex a könyv több oldalán. A Gépnarancs nem egy kertben olvasós könyv és nem egy popcorn-mozi. Mégis azt mondom, hogy egyszer mindenkinek látnia kell. Polgárpukkasztásával, meredekségével kultikus darab egy ideje, amely az eltelt 54 év óta sem változott.

Szerző:

"Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára." - Edgar Allan Poe