Napjaink

Napjaink

Vannak ilyen napok és olyan napok. Egyes napokon nem tudunk elviselni semmit, és senkit. Az emberek körülöttünk, akiket szeretünk egyszerre csak túl bosszantóak lesznek. Bosszantó, ahogy mindig ugyanazt csinálják, ugyanazokat a szavakat használják, és ugyanazokat  hibákat követik el sorra. Egyszerre csak nem tudjuk tovább elfogadni a csomagot, amit maguk mögött hordoznak, amit magukkal hoztak.

 

Egyszerre túl sok lesz minden: az elmulasztott beszélgetések, az elfelejtett ígéretek, a csend, amit kitöltünk valaki mással. Elfogy a türelmünk. Tudjuk előre, hogy a mai nap is pont ugyanolyan lesz, mint az előző. Ugyanazokkal a szavakkal áltatjuk magunkat, ugyanúgy szürcsöljük a kávét reggel, egyedül. Nincs napsütés, nincsenek vidám dallamok, nincsenek mosolyok, amik megtörhetik a mosolytalanságot. Vannak ilyen napok, amikor még önmagunknak is sok az, akik vagyunk. 

 

És vannak napok, amik napsütéssel kezdődnek. Amik olyannyira vidámak, hogy fáj az arcunk a mosolygástól. Amik tele vannak izgalommal, kalandokkal és boldogsággal. Ezek a napok nem szürkék, nem halványak, inkább fényesek, és szinte ordítják, hogy: az élet gyönyörű. Ezek azok napok, amikor itt vagy. 

 

Talán nem lenne meg az egyik a másik nélkül. Nem lenne elég vidám egy nap, ha nem lett volna előtte száz szomorú. Talán nem tudnánk mosolyogni a napsütésnek, ha minden egyes reggel ő keltene. Lehet, hogy ez teszi széppé a szép napokat: a várakozás. Amikor nincs semmi, aminek örülhetnénk, csak a vágyaink, hogy egy napon majd boldogságban ébredhetünk. Egymás mellett, az ágytól összegyűrve. 

 

Kiemelt kép: www.pexels.com

Szerző:

A nevem Gagyi Rita, Erdélyben élek és fiatal orvos vagyok. Az könyvek egyfajta menedéket jelentenek nekem a zűrös hétköznapok zajában. A tudomány a lételemem, de hűen állítom, hogy művészet nélkül az emberi lét értelmét veszti. Szenvedélyem a költészet, a festőművészet és minden, ami lélektől lélekig ér. A kreativitás a mozgatórugóm, és szerintem soha semmit nem lehet elrontani – egy félrecsúszott ecsetvonás, egy oda nem illő hang tesz minket egyedivé.