Napsütés, koncertek és szelfiző egyszarvú  – VOLT fesztivál beszámoló I.

Napsütés, koncertek és szelfiző egyszarvú – VOLT fesztivál beszámoló I.

Azt kell, hogy mondjam, megérte elvonatozni a hűség városába erre a szuper fesztiválra. Bár azt is hozzá kell tegyem, hogy az IC kocsikban annyira hűtötték a kedélyeket, hogy még csak most sikerült kivergődnöm az ott összeszedett megfázásból. Összességében mégis jó élményt hagyott magáról a rendezvény, mert volt nagyon sok szerethető dolog, amitől a VOLT az lesz ami. A cikket muszájból kettévesszük, annyi minden történt velünk, hogy képtelenség beletenni egy irományba, hogy élvezetes legyen elolvasni is. A képeket a másik cikkben szintén találtok majd!

Ahogy megérkeztem Sopronba, iszonytató meleg fogadott, és akármennyire azért sportos alkatúnak tartom magam, a fesztiválig eljutni nem volt fáklyásmenet… Persze, én gyalog vágtam neki. Mert ugyan busz az volt, de mivel a vonatról mindenki beözönlött a megállóba a következő járatra, így nehezen tudtam elképzelni, hogy bárhová is felférnék. Gondoltam a kis csomagommal felsétálok, mert „biztos nincs messze”. Jó tanács jövőre: tényleg nincs messze, viszont van út közben egy irtó meredek kaptató, úgyhogy cuccokkal, nagy melegben, ne vágjon neki senki. Persze én első voltózóként rutintalan voltam, remélem más nem járt hasonlóan. Illetve az is igaz, hogy út közben rengeteg rögtönzött italozó hely kínálta a frissítőket a megfáradt fesztiválozóknak, jutányos árakon.

A beengedésnél szerencsére én nem tapasztaltam komoly várakozást vagy sorbaállást, minden ütemszerűen haladt, gondolom az annak is volt köszönhető, hogy több beengedő és jegybeváltó pontot nyitottak a szervezők, a 0 napi torlódások miatt. Vagy annak, hogy még csak délután kettő óra volt. Ahogy beléptem kicsit elveszettnek éreztem magam, valahogy nagyon nehezen találtam meg a csomagmegőrzőt, pedig majdnem besétáltam az egész helyet.

Egyébként a fesztivál méreteit alapvetően igen kedveltem, sose preferáltam az óriási alapterülettel rendelkező rendezvényeket. Szerencsére belátható távolságban voltak a legjobb helyek, és mindig akadt valami ülőhely, vagy frissítőt áruló bódé, ahol meg lehetett pihenni.  Valamint az sem volt elhanyagolható, hogy azt azért nagyjából sikerült megoldani, hogy a különféle színpadok egymástól nagyjából hallótávolságon kívül helyezkedjenek el.  Összességében a kínálattal és az árakkal is elégedett voltam, igaz én budapesti lévén a Sziget árain edződtem, szóval ahhoz képest rengeteg olcsóbb helyet találtok szerte az országban, de meg kell nyugtassak mindenkit a VOLT is az. Bár azt sajnáltam, hogy olyan hajnali 1 óra felé az összes mentes víz elfogyott, kb. mindenhonnan.

Ha már zenék, a koncertek elég profik voltak, mint technikailag, mint látványra egyaránt. Amire persze odaértünk, mert idő közben volt néhány kavarodás. Sajnos nem csekkoltuk folyamatosan a  Facebook oldalakat, és ezek a változások nem jutottak el hozzánk. Pech, de szerencsére ebből nagyobb kárunk nem származott. Amúgy ezen a csütörtöki napon még számomra is – pedig én nem bírom sokáig a nagyon nagy tömeget – a létszám kellően viselhető volt, szétszóródtak az emberek a fesztivál területén, csupán a mosdóknál kellett sorban állni.

Szóval a csütörtököt a Telekom Nagyszínpadnál kezdtük, ahol Majka és Curtis tiszteletére gyűlt össze a tömeg. Szerencsésnek mondhatták magukat, hogy ők kaptak vízpermetet, erre majd később még visszatérek. Maga a koncert egy hűs ital társasában jó hangulatban telt, ahogy a nem is olyan régi (kb. 5-10 éves), az agyunk hátsó traktusaiba száműzött slágereket újra meghallottam összevegyítve a Majkáék zenéjéhez, egészen nosztalgikus érzés kerített hatalmába. Sajnos az eközben indult , meg az utána induló összes habpartiból kimaradtunk, pedig nagyon jó mókának tűnt.

Ezután az Irie Maffia következett, akik tavaly a FEZEN-en valahogy nem kerültek közel a szívemhez, most nagyon szuper kis bulit toltak a „Kisnagyszínpadon”. Lufikkal, ugrálással, mindennel, ami kell. Lement a Jump és a Bajnok című számuk is, úgyhogy engem már ezzel megnyertek maguknak. Még mindig nagyon meleg volt, de a közönséget nem kellett félteni, úgy nézett ki gondoskodtak a megfelelő hidratálásról.

Ahogy elhallgatott a basszus, már rögtön jött egy kis rock, hiszen a Nagyszínpadon a Skillet vette át az uralmat. Hallomásból ismertem az együttest, de meglepődtem, milyen sokak érkeztek az együttes pólójában, illetve fiatal (értsd. 10 év körüli) rajongók is akadtak, akik masszív szülői kísérettel érkeztek. Aznap is tanultunk valamit. A koncert jól sikerült, de úgy éreztem kicsit azok számára, akik csak felületesen ismerték a zenekart, kicsit távol maradtak, de összességében jó kis koncert kerekedett.

Amint vége lett a zúzósabb rock-popnak elindultunk a Samsung Teraszhoz, mivel semmiképp sem akartam kihagyni Marge koncertjét. Így nagyjából a közepére, de sikerült megérkezzünk, és megérte. Azt hiszem a fesztivál legbájosabb koncertjét ő adta, szuper zenékkel és csodás hanggal varázsolt el mindenkit. Még olyan rajongó is akadt, aki egy buborékfújóval próbált emelni a hangulaton, ezúton is köszönöm neki! Igaz nem voltunk túl sokan, de ez egyáltalán nem vont le az értékéből, mikor felcsendült a Váratlan nyár, mindenki lelkes táncba kezdett. Időközben már belekezdett a buliba a Hallott Pénz, valószínű ennek is volt tudható az alacsony létszám, mert rengetegen odasereglettek. Sajnos tőlük csupán néhány számot tudtunk meghallgatni, de közönség hangulatából ítélve a srácok nagy bulit csaptak.

Ezután a Jana Színpad felé vettük az irányt, ahol Péterfy Bori & Love Band készülődött. Na hát el kell mondjam Bori továbbra is az egyik legdögösebb magyar énekesnő a hazai palettán. Eszméletlen buli kerekedett, ami egyszerre volt látványos és végletekig profi. Persze a koncert közben, a lassan Bori védjegyévé váló közönségbe ugrás sem maradhatott ki, ami csak még jobban emelte az est fényét. Mintha mindig pont akkor dobta volna be ezeket a “közönségfokozó” formációkat, mikor kellett, hogy ne laposodjon el a hangulat. Minden elismerésem.

Mi ezzel az élménnyel búcsúztunk a csütörtöktől, mert a lábaink már nem bírtak el több ugrálást. Igaz, mi még körülbelül egy óráig ücsörögtünk a nóta karaoke kis színpadnál, hogy erőt gyűjtsünk, még mielőtt visszaindulunk a szállásunkra, de azt már akkor igyekeztünk elfelejteni…. Ez van srácok, mi is öregszünk! Folytatás következik a pénteki napról!

Ha szeretnétek valamelyik képet, ami rólatok készült, kérjük írjatok nekünk emailben, a lendulet.magazin@gmail.com címre.

Fotók: Kiss Nikolett