Ne csak lázadj, cselekedj!

Ne csak lázadj, cselekedj!

Épp a napokban lesz, hogy befejezem az Esti mesék lázadó lányoknak című könyvet, melyet még karácsonyi ajándék gyanánt kaptam. Sokat vártam ettől a kötettől, hiszen hatalmas volt a reklám és hát ki ne ismerne magára már a címből? Ki ne lázadt volna már csak egyszer is életében? Ki ne álmodozott volna arról, hogy amiket elképzelt, azok valóra válnak? De a könyv végére rájöttem, hogy ezek a történetek a legkevésbé szólnak a passzív ábrándozásról vagy arról a csapongó, kamaszos lázadásról, amin mindannyian keresztül mentünk.

A könyv szerzői: Elena Favilli és Francesca Cavallo.
kép: https://3.bp.blogspot.com

Először is nem hanyagolhatjuk el a könyv küllemét, hiszen igazi keményborításos, könyvjelzős, meseszép színekkel tarkított súlyos irományról van szó. Érdemes inkább letenni az ágyra és föléhajolni, mintsem magunk fölé emelni, hacsak nem szeretnénk már most elkezdeni a karedzéseket a nyári bikini alakhoz. 

Az illusztrációkat tekintve vegyesek az érzéseim. Volt olyan rajz, ami annyira megtetszett, hogy kutatni kezdtem a grafikus után. Ez nevezetesen Elisabetta Stoinich volt. Az ő keze munkája például az alábbi kép is, mellyel az egész könyv kezdődik. A stílusa nálam nagyon betalált és imádtam a rajzait. 

kép: http://kep.cdn.index.hu

De azért voltak kevésbé megnyerő próbálkozások is. Mivel a könyv felépítését tekintve minden jobb oldali lapon található egy rajz, a jobbra történő lapozás során a kép az első, amit megpillant az olvasó. Sajnos egy-két ijesztő, túl modern vagy furcsa kivitelezésű rajz nemhogy hozzátett volna a történethez, de egy kicsit el is távolította tőlem az adott hölgyet. 

Ettől eltekintve a szövegezés csodás, igazi mesés. Mintha a disney hercegnők helyére behelyettesítették volna a valódi alakokat, a háttérvilág helyét pedig átvette volna a valóság. Számomra élmény volt belegondolni milyen hőstetteket, bátor kezdeményezéseket vittek véghez és milyen merész döntéseket hoztak meg ezek a nők. A nevek felét nem is hallottam még, ezért külön jó volt megismerni őket egy olyan látószögből, ami az elhivatottságukat, a megszállottságukat, az álmodozó jellemüket és az erős küldetéstudatukat hivatott megvilágítani.

kép: http://girlsincindy.org

De ami igazán közel hozta őket a szívemhez az az volt, hogy nem próbálták meg őket úgy bemutatni, mintha nem volnának gyengeségeik. Épphogy a gyengeségeik dacára véghez vitt tetteik azok, melyekről annyira lélekemelő volt olvasni. Hogy nem hibátlanok, nem tökéletesek, mégis ezek ellenére (ha nem éppen ezek miatt) tekintek rájuk csodálattal, mert felismertem bennük az én hétköznapi esendőségeimet, amik sokszor olyan áthatolhatatlannak tűnnek. De nem azok! Számukra sem volt az, akár háborúról, akár fogyatékosságról, akár hátrányos helyzetről, akár diszkriminációról volt szó. Ha nekik sikerült kezükbe venniük a sorsukat, akkor minden lehetséges, bárhonnan is induljon az ember. 

Fontos kiemelni, hogy a könyv nem akar minket azzal etetni, hogy pusztán lázadozásból és álmodozásból minden sikerülhet. Nem volt olyan történet, ahol ne olvastunk volna a rengeteg befektetett munkáról, a ráfordított időről és pénzről, vagy ha az nem volt, akkor a lelkiismeretességről, a kitartani akarásról, a rossz körülmények jobbra fordításáról vagy a visszautasítás utáni felemelkedésről. Mert az élet ilyen. Korántsem tündérmese. 

Hálás vagyok az alkotóknak és azért a kreatív ötletért különösen, hogy a könyv végére az olvasó is beillesztheti magát a büszke, erős és bátor nők sorába, akik nem pusztán a saját életüket változtatták meg, hanem az egész világét is. Tették mindezt úgy, hogy hittek magukban, az álmukban és nem féltek tenni is érte. 

kép: https://www.mora.hu

 

 

 

kiemelt kép: Kazsimér Nóra

Szerző:

"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/