Ne ítélj elsőre! – Avagy beszámoló egy koncertről, ahova soha nem mentem volna magamtól

Ne ítélj elsőre! – Avagy beszámoló egy koncertről, ahova soha nem mentem volna magamtól

Nemrég úgy alakult, hogy egy The Biebers koncerten kötöttem ki. Őszinte leszek, magamtól sose mentem volna. Azt hittem, hogy engem nem érdekel, nem az én stílusom, de elkísértem egy barátnőm. Gondoltam másfél órát kibírok bármilyen zene mellett, hát ezt is kifogom. Aztán meglepődtem.

Igazából fogalmam sem volt kik ők, és milyen zenét is játszanak pontosan. Igen, a zenei kultúrámon van még mit csiszolni. A nevük alapján azonban nem sok jóra számítottam. Amint meghallottam, egyből beugrott Justin Bieber „Baby, baby” vinnyogása. (Elnézést azoktól, akik szeretik.) Aztán megnéztem őket képen, hát nem győzött még meg a csapatfotó sem, hogy nem fognak nyávogni. Megtudtam az is, hogy csak angolul énekelnek, annyira ez sem vonzott, jobban szeretem, ha vannak magyar számok is. Közben mondták, Puskás Peti is benne van a bandában. Itt egy halvány remény felcsillant, bár őt is csak a Megasztáros fellépése alapján ismertem.

Ennek ellenére úgy döntöttem, menjünk, végül is lehet, hogy jó lesz, ha nem akkor is csak maximum másfél óra. Legalább közel van a színpad a limonádés fröccsös strandhoz, így szomjas nem leszek. Szóval mentünk, bár a csapat egyik fele inkább kihagyta, így megfogyatkozva, de odaértünk. Beálltunk a gyülekezők közé, és vártunk.

Mikor a rózsaszínes pálmafájukat felhozták a színpadra, akkor kicsit aggódni kezdtem. Majd megjelent a banda is. Tudom, előítéletes vagyok, de a ruhájuk is megijesztett elsőre, a rózsaszín minta, a színes cuccok, azt hittem a várakozásaim fogják igazolni.

Aztán belecsaptak a húrokba. Na, innentől csak néztem nagy szemekkel, hogy „Azta”. Sőt a második számra már a ruhájukat is megszokta a szemem, sőt a végére már tetszett is, de tényleg. Megpróbáltam meggyőzni a barátom is, hogy neki is kellene egy olyan színes póló, mint Puskás Ádámnak. A győzködésem eredménytelen volt.

Szóval már az első szám magával ragadott, és fogalmam sincs, hogy de a szövegek is hamar a fülembe másztak, pedig a nem magyar dalok, nem szoktak megragadni. Azonban itt még nem ért véget a döbbentem, mikor Ekanem Bálint kezdett énekelni, tátva maradt a szám. Lenyűgözött a hangja. Hihetetlen, lazán lepipál sok befutott világsztárt.

Innentől kezdve teljesen oda voltam. Végigugráltuk, táncoltuk és énekeltük a koncertet. Egy pillanat alatt elrepült az idő. Minden számot imádtam. Mindemellett a srácok is viccesek meg kedvesek voltak, jó volt nézni, hallgatni őket. Igazán feldobott a koncert, sose hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni.

Ott vagyunk valahol a tömegben:)

Ott vagyunk valahol a tömegben:)

Számomra olyan hirtelen vége lett, hogy még vártuk a visszatapsot. Máig azon gondolkodom, hogy csak nekünk tűnt úgy, hogy nem volt, vagy tényleg nem volt. Ugyan egyszer lementek és visszajöttek, de elmaradt a nagy visszatapsolás, pedig szerintem egy párszor még visszahívhatták volna őket. Nyilván nem volt idő, az mindig zavaró tényező.

A koncert óta folyton a dalaikat hallgatom, egyszerűen nem tudom megunni. Alig várom a következő koncertet. Örülök, hogy végül elmentem, és nem hallgattam az előítéleteimre, na meg a többiek előítéleteire.

Szerintem a The Biebers egy olyan banda, akik sok külföldi zenekarral versenybe szállhatnának. Ha nem tudom, el sem hiszem, hogy magyarok, meg persze ha a dalok között nem magyarul beszélnek. Olyan zenét játszanak, olyan énekeseik és zenészeik vannak, hogy megirigyelhetné őket sok világsztár.

Köszönöm nekik ezt a nagyszerű élményt, a döbbenetesen jó koncertet, amelyet a Bajai Halfőző Fesztiválon adtak. Remélem, még sokat hallhatunk róluk!

A tanulság pedig, hogy nem szabad elsőre ítélni, sem zenében, sem másban, és a látszat pedig csal, csak, hogy közhelyes is legyek egy kicsit. A zenei ízlésünknek pedig jót tesz, ha kicsit bővítjük, ha néha meghallgatunk olyan bandákat, akiket amúgy sose, ki tudja, lehet, épp egy új kedvencre bukkanunk. Hiszen én is így jártam, The Biebers rajongó lettem.

 

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*