Neil Gaiman – Ház

Neil Gaiman – Ház

Néha azt hiszem, hogy egy hatalmas nagy fejben élek a dombtetőn,
ami papírmaséból készült, a saját fejem hatalmas nagy fejében.
Megpucolom a szemeket, amik az ablakok, vagy
lenyírom a pázsitot, hiszen a saját házamról van szó,
annak ellenére, hogy egy hatalmas nagy papírmasé fej, ami úgy néz ki, mint az enyém.
És az emberek, akik elhaladnak mellette
kocsival vagy busszal, vagy a vonatról látják a házat, a fejet a dombon,
ők azt hiszik, hogy a ház én vagyok.
Ott fogok aludni, vagy pucolni a szemeket, vagy gyomlálni a gazt,
de senki nem lát majd, senki nem is keres.
És nem is jön majd senki. És ha integetek, senki nem fogja tudni, hogy én integettem.
Mind rossz helyre tekintenek majd, a fejre a dombon.

Innen látom a te házadat.

Az vers itt olvasható eredeti nyelven.
Kiemelt kép: shortstoriestolife.wordpress.com

Szerző:

Írok, olvasok, rajzolok, szeretem az óceánt, a kutyákat, a cilinderes polipokat… és létezem.