Nélkületek is tudjuk, hol a helyünk

Nélkületek is tudjuk, hol a helyünk

2015-öt írunk, még pár napig. Magyarországon 120 éve járhatnak nők is egyetemre, 96 éve szavazhatnak, és 70 éve egyenlő választójoguk van. 2015. van, és még mindig a férfiak akarják megmondani, mi a nők dolga. Kedves uraim, Önök ezzel elkésetek.

Nem vagyok az a fajta, aki feminista elvekért megy vérre. A nők és a férfiak különbözőek, nem sértődök meg, ha kinyitják nekem az ajtót, ha előre engednek, vagy épp cipelik a nehéz csomagjaim.  Nem zavar, hogy van férfi munka és van női munka, hiszen van, amihez ők értenek jobban, van, amihez mi, de nem akarom, hogy bármely nő útjába álljanak, ha ő férfi munkát szeretne végezni, ahogy a férfiak is nyugodtan végezhetnek női munkát.  Nem hiszem, hogy felelős beosztásban egy nő nem állhatja meg a helyét, nem hiszem, hogy egy nő nem tud úgy küzdeni, ahogy egy férfi. Azt szeretném, ha egyenlők lennénk, nem fizikailag, nem erőben, hanem a döntés szabadságában.

Nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol a férfiak mondják meg mi a nő dolga. Mi sem mondjuk meg, mi az ő dolguk. Pedig, ha így állunk, az ő dolguk lenne megolajozni a már egy éve nyikorgó ajtót, megjavítani a két éve rossz tetőt, megszerelni a ki tudja mióta csöpögő csapot, kicserélni az ezeréve kiégett égőt…de szólunk mi érte? Na jó, néha szólunk, de csak úgy szemrehányásként, vagy inkább megcsináljuk mi magunk, mert mi is képesek vagyunk rá.

384a9e6fa940ccf7e5de08163480f0a8

Erre jön néhány pasas, aki azt hiszi, majd ő jól megmondja, hogy mi a nő dolga. Úgy érzik, joguk van megmondani, mi helyes, hogy kell élniük a nőknek, és mit kell tenniük a testükkel és az életükkel. Hiszen addig nem lehet egy nő élete teljes, még nincs gyereke, a nőknek ez az önmegvalósítás csúcsa. Nem is az a baj, hogy ők ezt gondolják, hanem, az a baj, hogy mindeközben lebecsülik a női nemet, hogy a nő másként nem valósíthatja meg önmagát, csak, ha szül. Ha sikeres a munkájában, ha elvisz a hátán egy egész céget, ha eléri a céljait, az mind semmi, még nem szült, a nő semmi.

Kedves uraim, vannak nők, akiknek nem a gyerekszülés a céljuk, sőt „urambocsássmeg” talán gyereket sem akarnak, mert nem minden nő születik anyának, ami szerintem nem is baj, sokkal nagyobb baj, hogy olyanokra kényszerítik rá a gyerekvállalást, akik nem anyatípusok, és szülnek, mert az az elvárás. Aztán a gyerek bánja, eldobják maguktól fizikailag vagy csak épp lelkileg, ezek a gyerekek pedig örökre magukon viselik annak nyomát, hogy őket igazából nem akarták, csak megszülettek. 

Ezer meg ezer oka lehet, hogy egy nő miért nem szül. Például mert nem engedheti meg anyagilag, mert nem akar úgy gyereket, hogy a boltban folyton nemet kelljen neki mondani, még egy cukorkára is, mert nem fér bele a keretbe, mert nem akar úgy gyereket, hogy nem tud neki szép ruhát venni, vagy épp enni adni mindennap. Az is megesik, hogy épp az apa jelölttel van a gond, mert nem akar csak azért egy férfit maga mellé, hogy legyen, aki csinál neki gyereket, mert szeretné megtalálni azt, akitől akar is gyereket, de sajnos ilyet nem rendelhetünk az interneten és alanyi jogon sem jár. Aztán olyan is van, hogy megvan az ideális jelölt, csak épp a férfi nem akar gyereket, nem a nő, a férfi, a „mocsok”  nem akarja, hogy megvalósítsa önmagát a nő. Ráadásul olyan is van, akinek egyszerűen nem lehet gyereke, nem tud szülni. Akkor ő selejtes és felesleges a társadalom számára?1af5d4b26bfd2ab0ccefccfdc3f8d118

Én megértem azokat, akik szerint szülni kell, mert fent kell tartani a népességet, szaporodni kell, ki ne haljunk. Vannak, akik vágynak is gyerekre, és szülnek is, de hadd szüljenek akkor, amikor akarnak, és ha akarnak, mellette hadd legyenek már sikeresek a munkájukban, és ne mondja meg nekik senki, hogy de nem összeegyeztethető a munka és a család. Egy férfi lehet egyszerre sikeres a munkájában és apa is, de egy nő csak anya lehet? Miért? Ha a férfiaknak megy, a nőknek miért ne menne. Ha egy férfi annyira apa, mint a nő anya, akkor a nő lehet annyira sikeres, mint a férfi. Csak össze kell hangolni, csak családnak kell lenni, nem pedig családfenntartónak és gyerekszülőnek, hanem anyának és apának. Van ilyen, láttam a saját szememmel, nem lehetetlen, nem is csoda, csak egymás megbecsülése, tisztelet és szeretet.

Szóval én csak annyit szeretnék, hogy ha most 2015-ben még a férfiak akarják megmondani, mi a nő dolga, 2016-ban már ne legyen ilyen. 2016-ban már ne éreztessék azt egy nővel, hogy ő értéktelen, ha nem szül, hogy ő nem hasznos tagja a társadalomnak, hogy ő nem él teljes életet, hogy neki nincs joga dönteni.  2016-ban hagyjuk, hogy a nők is úgy éljék az életüket, ahogy ők szeretnék, ne ahogy elvárják tőle. 2016-ban hagyjuk, hogy a nők is boldogok legyenek, úgy, ahogy nekik tetszik. Szerintem nem nagy kérés. Ugye?

 

Szerző:

Gellér Zsuzsanna
*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*

Szólj hozzánk!