Múlt héten már olvashattátok Füle Viktor, művésznevén Vik Flames regényéről, a 2017-ben megjelent A mocsárról szóló ajánlómat, ma pedig egy vele készült interjút hoztam nektek. Vik beszél a zenéről, az ihletről és a regény lehetséges folytatása is szóba került. Továbbá meglepetésként a legújabb szerzeményébe is belehallgathattok!
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj? És itt nem csak az írói tevékenységedre gondolok, hanem a zenélésre is.
Már egészen kicsi korom óta foglalkoztat az alkotás. Édesapám zeneszeretetéből kiindulva, pár évesen már az ’50-es évek rock n roll és rockabilly dalai voltak az irányadóak a számomra. Kb. 10 éves voltam, amikor pár akkordot tudtam gitározni és az otthoni orsós magnóval ezeket rögzíteni is lehetett. Zenei általános iskolába jártam, az irodalom leckéket rendszerint versben írtam meg, szerettem rajzolgatni…stb. Végül a zenélés, dalszövegírás és dalszerzés maradt a fő irányvonal. Hosszú évekig rockabilly dalokat írtam és játszottam nagybőgőn, majd teljesen áttértem a country zene világába. Jelenleg a Redneck Roadkill zenekarban gitározom és írom a dalokat. Pár éve belekóstoltam az újságírásba is, de aztán úgy alakult, hogy pár zenei cikk és néhány blog után ettől megváltam.
Honnan jött a Vik Flames művésznév?
Nem is tudom kitől kaptam, de ez két irányból jöhetett: Egyfelől még a rockabilly időszakomban, rengeteg lángnyelves ruhát hordtam, amik tükrözték az 50-es évek amerikájának a hot rod-os vonalát…másfelől (és szerintem inkább innen eredeztethető), azt mondják, hogy nincs olyan pillanat amikor az ember nem gondol valamire. Én ha tűzbe nézek és lekövetem a lángnyelvek hullámzását, akkor teljesen kikapcsolok. Ez rendkívül pihentető tud lenni.
Mit jelent számodra az írás?
Nem gondolom, hogy író lennék csak mert megírtam egy könyvet. Mondhatnánk hobbinak, de ez sem teljesen fedné a valóságot. Az a típus vagyok, aki akár a zenében, akár az írásban, szeretek egyszerűen csak alkotni, hagyni magam után valami nyomot a világban. Elsődlegesen, mindig saját magam számára alkotok. Az már csak a ráadás, hogyha ez tetszik az embereknek, elolvassák, meghallgatják…stb.
A zenélés, a fellépések és egyéb teendőid mellett mennyi időd marad írni?
Szerencsére sok szabadidővel rendelkezem, de ez nem jelenti azt, hogy azt írásra fordítom. Inkább úgy működik ez nálam, hogy ha bekattan valami a fejemben (hívhatjuk ihletnek), akkor leülök és addig nem nyugszom, nem foglalkozom mással, amíg az kész nincs. Az ihlet mindig mindent maga alá rendel és akkor csak azzal az egy dologgal foglalkozom ezer százalékon.
A mocsár hamar megszületett. De mióta érlelődött benned a történet? Mi inspirált téged benne?
Egyszer csak a fejembe robbant egy story ötlet, úgyhogy leültem és kidolgoztam. A Mocsár című kalandregény természetesen abból a kultúrából ered, amit zeneileg, sőt a hétköznapjaimban is élek, ez pedig az amerikai déli államok feelingje. Ahogy az előbb is ecseteltem: ha ihletet kapok, addig nincs nyugtom, míg kész nem vagyok az adott dologgal. A Mocsár c. kéziratomat kb. két hét alatt írtam meg. Nem érlelődött. Egyszerűen egy végkifejlet ugrott be és ahhoz dolgoztam ki a történetet, ami leginkább írás közben alakult ki.
Vannak-e olyan szereplők a regényben, akiket valóságos személyekről formáltál?
Nem feltétlenül. Inkább létező embertípusokat használtam. Bár azok közül akik olvasták a regényt, sokan azt mondták, hogy a főhős, Troy, igencsak hasonlít rám. Én is sokat videojátékozom otthon a kanapén, pizzás dobozokkal körbevéve. Egy ideje foglalkoztatnak a túlélőeszközök gyűjtése is…igen, mondhatni, hogy pár dolgot magamból merítettem. A női szereplő, a magyar származású Karolin pedig apai nagymamámról kapta a nevét.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz? Milyen visszajelzéseket kapsz?
Rengeteg pozitív visszajelzést kapok az emberektől. Sokaknak tetszik, amiket alkotok, de mint említettem: nem a tömegek kiszolgálása a cél, nem csinálok olyan dolgot amit esetleg egy mainstream világ elvárna egy mai alkotótól. Csak azt csinálom ami bennem van…az viszont nagyon jól esik, hogy ennyi embernek bejönnek ezek a dolgok.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan író, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Nem tudnék kiemelni példaképet. Nyilván vannak kedvenc zenészek és írók, akik hatással voltak rám, de mindig igyekszem kreatívnak lenni és magamtól valami újat letenni az asztalra. De nagyon szeretem H.P. Lovecraft novelláit, mint az megmutatkozik a Mocsár egyik fejezetében is. Sok könyvet olvasok, sok zenét hallgatok. Ezek biztosan hozzájárultak, az én világképem kialakulásához.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írással is foglalkozol?
Nem is tudom. Örömmel töltött el, hogy kiadásra került a könyvem, úgy, hogy változtatni sem kellett rajta, de nem szoktam leragadni egy „feladat” elkészülte után. Amikor kész vagyok egy írással vagy dallal, vagy lemezzel, akkor nagyon rövid ideig fürdök annak a hatásában, inkább a következő alkotással kezdek foglalkozni.
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Remélem nem hangzik szerénytelenül, de mindig magamat motiválom és inspirálom. Minden újabb ötlet kivitelezésével csak magamnak akarok bizonyítani, hogy még egy dolgot hagyjak magam után.
Mi az, ami boldoggá tesz?
A legapróbb dolgok. Persze a család, a barátok pozitív véleménye nagyon feldob, de boldog tudok lenni egy előttem átszaladó őz látványától, vagy egy jó bbq grillezés elkészítésétől is.
Úgy tudom, tervben van az új regény folytatása is. Kicsit mesélnél róla az olvasóknak is?
Tervben van…direkt úgy fejeztem be a könyvet, hogy lehetőség legyen a folytatásra, de várom azt a bizonyos story-ihletet amin el lehetne indulni. Ha ez megjön, akkor valószínűleg megint lesz pár álmatlan éjszakám az írás miatt. Viszont még nem ugrott be olyan ütős történet, ezért nem is tudok mesélni róla.
Mik a további céljaid, tervezel-e további regényeket, novellákat írni?
Egyáltalán nem szoktam előre tervezni. Ha jön az ihlet, akkor alkotok. De valószínűnek tartom, hogy hamarosan írásra adom megint a fejem. Csak előbb be kellene fejezni a zenekarom második lemezének a munkálatait. Jelenleg ez köt le.
Igaz, most a regényeden volt a hangsúly, de megosztanál az olvasóinkkal egy zenéteket, amit nagyon szeretsz a bandád repertoárjából?
A készülő lemezünkön hallható lesz a Fill The Jar c. szerzeményem. Valami miatt úgy érzem, hogy annak a dalnak a megírásánál nagyon elkaptam valamit. Elégedett vagyok vele. De ez persze csak az én véleményem a saját „gyermekemről”. Mindenki ítélje meg maga, hogy tetszik-e neki vagy nem. Többek között ezt a dalt is már kiszivárogtattuk a youtube-on.
Köszönöm az interjút, Vik! 🙂
A regényt ITT rendelhetitek meg.
a kiemelt kép forrása
