Nem igazán szoktam magamra művészként gondolni… Inkább amolyan mesemondó szerepkörbe helyezném magamat – interjú Stian Skald íróval

Nem igazán szoktam magamra művészként gondolni… Inkább amolyan mesemondó szerepkörbe helyezném magamat – interjú Stian Skald íróval

Múlt kedden egy szórakoztató fantasy kisregényt mutattam be nektek, Az elveszett aranyváros keresése c. könyvecskét, amely egy magyar szerző első kötete. Ma az alkotóval ismerkedhettek meg, Stian Skalddal, aki mesél írói szárnybontogatásairól, első regényének útjáról és későbbi terveiről. Fogadjátok szeretettel a vele készült interjút!

Mesélj kicsit magadról! Kicsoda az a Stian Skald?

Stian Skald egy izlandi vándorkrónikás volt az i. sz. 8-9. század fordulóján. Életéről keveset tudunk, alakját pedig leginkább kalandos és hihetetlen történetek szerzőjeként őrizte meg a történelmi emlékezet. Valójában egy fiktív személyről van szó, azonban a név mögött álló illető kiléte úgy vélem, másodlagos.

Mivel foglalkozol, amikor éppen nem írsz?

Levéltárosként dolgozom, így már a munkám révén is viszonylag sokat foglalkozom a régebbi korok irományaival. Az íráson kívül több hobbim is akad, ilyen a zenélés, a túrázás és az íjászat. 

Mikor kezdtél írni és hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Még egész fiatal koromban történt, hogy elkezdtem írással próbálkozni. Akkoriban több történetbe is belekezdtem, de csak kevés volt, amit végül befejeztem. Hogy pontosan mi lehetett a kiváltó oka, már nem emlékszem, talán egyfajta természetes késztetés volt arra, hogy a nekem tetsző dolgokat valamiképpen reprodukáljam.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra az alkotás?

Nem igazán szoktam magamra művészként gondolni. Ez alatt a szó alatt sokszor valamilyen valóságtól elrugaszkodott, elvont, filozofikus gondolkodású személyt szoktunk érteni, ugyanakkor az én történeteim a fantasztikus elemek dacára is elég földhözragadtak. Inkább amolyan mesemondó szerepkörbe helyezném magamat.

Maga az alkotás számomra elsősorban önkifejezést, önmegvalósítást jelent, az elkészült mű pedig az alkotó érzéseinek, gondolatainak és átélt élményeinek egyfajta megnyilvánulását.

Hogyan született meg Az elveszett aranyváros keresése c. regényed ötlete? Mi inspirált a regény megírása során?

Egy olyan regényt szerettem volna írni, amit magam is szívesen olvasnék, illetve ami jól tükrözi a hasonló műfajú könyvekkel szembeni elvárásaimat.

Hogyan lett az ötletből kész könyv?

A könyv egy hosszú, tanulással és munkával teli folyamat eredményeként született meg. Ugyanakkor az ezzel együtt járó nehézségek ellenére is, örömteli volt látni, ahogy a történet kiforrja magát, az elképzeléseim pedig lassanként formát öltenek.

Miért döntöttél úgy, hogy írói álnéven jelenteted meg a műved?

Már a regény megírásakor adta magát az álnév használata, hogy általa elkülönítsem a kitalált történeteimet a saját néven publikált tudományos cikkektől. Másrészt ezzel is tisztelegni szerettem volna azon álnév alatt publikáló magyar szerzők előtt, akik meghonosították nálunk a fantasy műfajt.

A magam részéről ez a fajta „írói névtelenség” egyben válasz is korunk túlzott exhibicionizmusára.

Csak a fantasy zsánere vonz, vagy más területen is kipróbálnád magad?

Olvasóként a kaland- és a történelmi regények is igen közel állnak hozzám. Egyelőre csupán Avalantia világán játszódó történetek megírását tervezem, de elképzelhető, hogy egyszer majd az említett zsánerek valamelyikével is megpróbálkozom.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?

Leginkább az olyan szerzők inspirálnak, akik amellett, hogy izgalmas történeteket írtak, maguk is igen kalandos életpályát jártak be. Jack London, J. O. Curwood, hogy csak a legismertebbeket említsem… A személyesen átélt élmények még egy kitalált történetet is sokkal gazdagabbá tehetnek.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írással foglalkozol?

A legbüszkébb Az elveszett aranyváros keresése című regényemre vagyok, mely számomra az első jelentősebb mérföldkő ezen az úton. Na és persze a könyv kitűnő fogadtatására, ugyanis az eddigi visszajelzések szinte mind várakozáson felüliek.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Főként az, hogy új dolgokat tapasztaljak meg. A feladatokra és problémákra is igyekszem kihívásként tekinteni, így könnyebb megélnem a mindennapokat.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Szerintem a boldogságnak sok formája létezik, és számos különböző forrásból fakadhat. Boldoggá tehet az adott pillanat szépsége vagy az, ha tartalmasan megélt évekre tekinthetek vissza.

Mik a további céljaid ezen a téren? Van újabb regényötlet?

Jelenleg azon dolgozom, hogy a könyvem megtalálja az útját az olvasóihoz, emellett pedig készül a következő kisregény is, mely az Aranyváros történetét viszi majd tovább. Bár korai lenne még bármit is mondanom róla, de annyit azért elárulok, hogy a mostaninál jóval megosztóbb irományra lehet majd számítani…

Köszönöm az interjút, további sok sikert az írói pályán!

 

Ha tetszett az interjú, a szerzőt és könyvét az alábbi fórumokon érhetitek el:

Beleolvasó

Megrendelés

Facebook

E-mail: stianskald@gmail.com

 

Az interjúban szereplő képek az író szerzői jogvédelme alatt állnak, az ő engedélyével használtuk fel