Ekler Ágnessel és az Eklerképekkel már megismerkedhettetek egy ajánló keretében, most pedig következik a vele készült interjúnk.
Színekről, formákról, érzelmekről.
Mióta alkot? Miért kezdte el?
Nagyjából kilenc éve kezdtem festeni, egy barátnőm erőszakosságának köszönhetően. 🙂 Mivel Ő festett ekkor már, mindenképpen szerette volna, ha én is kipróbálom magam. Ajándékba kaptam tőle egy kezdő készletet, festékeket, vásznakat, egy kis festő ládával. egy ideig nézegettem, aztán nekiláttam és persze hamar megtetszett. A kezdeti időszakban sok kihagyás volt, nem is voltam még elégedett igazából a képekkel, inkább csak próbálkozás volt. valahogy mégis mindig visszatért a vágy, hogy fessek, ezért vissza-visszatértem a kis festőládához, és körülbelül négy-öt éve festek olyan képeket, amiket szívesen megosztok másokkal. Azóta már “gazdát” is talált jó pár képem, amire igazán büszke vagyok.
Mitől különlegesek a képei, mitől lesz “eklerágneses” egy-egy alkotás?
Van egy kedves művészettörténész ismerősöm, aki ellát néha tanácsokkal. Ő mondja nekem, hogy a képek mindig legyenek egyre eklerebbek. 🙂 erre törekszem, ami persze nagyon nehéz, hiszen rengeteg nagyon tehetséges festőművész képeit láthatjuk mindenhol. Én úgy érzem, a képeim különlegessége talán abban rejlik, hogy intenzívek, élnek a színektől és igyekeznek egy-egy érzelmet elmesélni.
Ekler Ágnes
Mit szeretne elmondani/átadni a művein keresztül?
Azt, hogy az örömeinket, fájdalmainkat át kell élni, száz százalékosan! Minden érzelem, minden történet, minden boldog pillanat, minden fájdalmas emlék felvállalható, érdekes, szép és sokszínű. Nem lehet valami csak egyszerűen jó, vagy egyszerűen rossz, mindenben ott vannak a színárnyalatok, a boldogság és a fájdalom, szinte egyszerre. Ettől szépek és felejthetetlenek a történeteink, emiatt érdemes mindent csinálni, megélni, és emlékezni rá, mindig.
Hogyan zajlik önnél az alkotás? Van egy konkrét terv, mikor nekiáll festeni, vagy a folyamat közben jutnak az eszébe újabb ötletek?
Az alkotási időszak maga az élet, a mindennapok tapasztalása, egy erősebb érzelmi történet meghallgatása, például egy-egy ilyen beszélgetésnél szinte látom, hogy „milyen színű, formájú”, amit elmesélnek nekem. Ugyanígy vagyok egy verssel, egy olvasott történettel, esetleg a saját történeteimmel is. Persze nem tudom minden ilyen élményemet azonnal vászonra tenni, érlelgetem magamban, esetleg felírom, hogy mit is szeretnék a tapasztaltakból majd megfesteni, amint időm engedi. Nagyon segít az alkotásban az idő nyomása is, ha kiállításra készülök, sok, a fejemben, szívemben már létező kép megvalósul. A festési folyamat közben sokat változnak a képek, előfordul, hogy ami a képzeletemben szép, az a vásznon már nem tetszik annyira. Ezért is formálódik sokáig egy-egy festmény, mire késznek nyilvánítom.
Van olyan téma, amit különösebben szeret, amihez szívesen visszatér?
Igen, a SZÍV. J Szeretem lefesteni, ábrázolni, színekkel, élettel megtölteni. Sok ötletem van ebben az örök témában.
Vannak példaképei festészet terén, olyanok, akikre felnéz?
Imádom Pollockot, Rothkót, lenyűgöznek a képeik, igazi példaképeim a festészetben.
Mit tart a legfontosabbnak a művészetében?
Három fő szempontom: a festményem érzelmeket váltson ki, gondolatokat indítson el a szemlélőben és meghatározó legyen a térben, ahova kerül.
Kérem meséljen egy kicsit magáról!
Ahogy említettem, kilenc éve foglalkoztat a festészet. A művészeteket, az irodalmat mindig is nagyon kedveltem, de nem éreztem előtte bátorságot, hogy én magam is űzzem. Igazából hobbifestőnek tartom magam, mert van “normális” állásom, ami sok elfoglaltsággal jár, és nincs annyi időm a festészetre, mint amennyit szeretnék. A munkámat is nagyon szeretem, az ott eltöltött időt és ellátott feladatkört is százszázalékosan kitöltöm és energiát is tudok meríteni belőle. Egy multinacionális nagyvállalatnál dolgozom, vezetői pozícióban, sok emberrel foglalkozom nap, mint nap. természetesen onnan is tudok inspirációt meríteni. nagy és szerető családban élek, és van egy tizenhat éves fiam, aki komoly kritikusom is egyben. A szeretteim sokan vannak és nagyon elfogultak a festményeimmel szemben, így ebből az elfogultságból is sok erőt és kedvet merítek a festéshez.
Mi inspirálja?
Inspirálnak a számomra elmesélt történetek, ahol erős a különféle emberi érzelmek jelentősége. Inspirálnak a saját érzelmeim is, jobb, rosszabb napok. Inspirálnak azok a versek, ahol azt érzem, hogy megáll a levegő, mikor elolvasom, eszembe juttat valamit, és máris színekkel telik meg a szívem. Ilyenkor festeni kell.
Mit kapott a festészet által? Mit jelent önnek?
A festészet nekem mindenek előtt egy speciális nyugalmat ad, egy teljesen más típusú koncentráció által. Amikor készülök egy festményre, már átáll az agyam egy másik üzem módra, pláne amikor neki is tudok állni, megvalósítani, amit elképzeltem. Érzelmeket szeretek festeni, történeteket, amiket százszor végiggondolok, ízlelgetek, amíg lefestem.
Van egyéb hobbija a festészeten kívül?
Igyekszem az egész életet hobbiként megélni, a munkám, a családom, az otthonom, a könyveim, a kutyám, minden.
Mik a jövőbeli tervei alkotás terén? Szeretne esetleg új dolgokba belekóstolni, kipróbálni őket?
A legutóbbi kiállításom sikerén felbuzdulva mostantól szeretnék évente egyszer tartani egy nagyobb, önálló kiállítást, ahol megmutathatom az új gondolatokat, érzéseket, amiket sikerült lefestenem. Inspirál az erre való felkészülés, mind az új képekkel, mind a teljes esemény megszervezésével. A festészeti technikák terén pedig a fejlődés, az újdonságok óvatos kipróbálása mindig is foglalkoztat.
Köszönjük Ágnesnek a válaszokat, További sok-sok sikert kívánunk neki!
