Ezer szárnycsapás az élet,
te mégis a zuhanást éled.
Miért?
Reményvesztett vadként menekülöd át az életed,
Itt hagynál mindent, mintsem küzdenél, ha valami kell.
Te, csak futsz.
Rohansz a végzeted fele ami neked rendeltetett,
de ez mégis, csak a te ötleted.
Te találtad ki, hogy ez sorsod, élted útja,
búd, bánatod feneketlen kútja.
S beletörődtél, mert így könnyebb,
hogy nem te okoztad saját könnyed,
hogy nem te felelsz a hibádért s valód,
csak egy felsőbb hatalomból kidobott bohóc.
Így jó?
Elég csak az, hogy nem teszel semmit magadért,
azért,hogy szabad légy?
Hogy nem veszel mély levegőt a merülés előtt,
hogy csak fuldokolsz, s elveszted minden erőd?
Hogy irigykedve tekintesz az égre,
mert ő végleteit átlépte.
Te meg bezártad magad,
saját kalitkád vagy.
Azt teszed, ami ellen prédikálsz,
s mégis veszettül kalimpálsz.
Ezt akarod?
Te tényleg ennyiben hagyod,
hogy más eléd vágjon?
Hogy ami lehetnél, amit tehetnél,
mástól érvényesülni figyeld rég?
Nem hiszem, hogy tényleg ennyi,
hogy a lét,csak ily fikarcnyi.
Hogy anélkül veszek,
hogy lettem volna előtte,
Akár egy percre is.
Kiemelt kép:https://www.deviantart.com/madridy-boy/art/FreedoM-177450059
