Nem leszek bánatfestő – Interjú Lónyi Beával

Nem leszek bánatfestő – Interjú Lónyi Beával

Nem mindig könnyű egyéniségnek lenni, büszkén vállalni, hogy bennünk másféle tűz lobog, mint a körülöttünk élőkben. Minden egyes nap újabb kihívást jelent az árral szemben úszni, de ettől erősödik a karunk, és végül ennek köszönhetjük, hogy nem fulladunk meg. Első alanyom, Bea is hasonló cipőben dagonyázik, hiszen egyedi stílusban készült műalkotásai miatt kapott már hideget-meleget. Ő azonban töretlen optimizmussal megy tovább, a hite hajtja előre.

Már vártam, hogy végre bemutathassam őt nektek is.

kvis 049

Lónyi Bea

 

Mióta alkotsz? Emlékszel még, melyik volt a legelső festményed?

2014 szeptembere óta festek, így még nagyon friss az élmény. Az első képeimet csak próbálgatásnak szántam, hogy megnézzem, mire vagyok képes, hogy néznek ki a színek és a formák egymás mellett… Az első képem egyébként páva volt.

Hogyan zajlik az alkotás folyamata?

Legtöbbször beugranak emlékek, ezeket gyorsan lerajzolom, és ha tetszik, már festem is. Soha nem tervezek előre! A spontán dolgok a legjobbak. Eléggé gyors „termelő” vagyok, általában 2 nap alatt készül el egy képem.

A stílusod meglehetősen különleges és egyedi. Te hogyan írnád le?

A művészetemetleginkább a dekoratív jelzővel illetném, mert nagyon aprólékos, kirészletezett, túldíszített – ezzel is a megszokott, unalmas ábrázolásmódról szeretném elterelni a figyelmet.

016

Betty L. Decorative Art

 

Sok képed témája egy-egy állat, van ennek valami különleges oka? Ők inspirálnak?

Legfőképpen az az oka, hogy nagyon szeretem őket. Úgy gondolom, az állatok természetesek, ösztönösek, hűek, ragaszkodóak, letisztultak, és még sorolhatnám… ez számomra vonzó.

A jelentkezésed során azt írtad, Salvador Dalí a példaképed, miért éppen ő? Mitől különleges számodra, mit mondanak neked a képei?

Hogy miért Dali a példaképem? Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de magamat látom benne. Sajátos, egyedi stílust teremtett, ahogyan én is. Hozzám hasonlóan fel merte vállalni a furcsaságát. Nem a megszokott és elvárt valósághű ábrázolást követte, ahogyan én sem. Ha ránézek egy portréjára, a szemében látom az őrületet, a nagyságot – az igazi művészt. Nem másolt és utánzott senkit, én sem teszem… Az igazi művész teremt, alkot, újat és egyedit hoz létre. Nagyon különleges embernek tartom, és bízom abban, hogy hozzá hasonlóan én is az vagyok.

A festményeidből rengeteg erő, lendület sugárzik. Te magad is ilyen impulzív személyiség vagy az életben?

Igen, egyedi és lendületes személynek tartom magam. Mindig is különc és lázadó voltam, amit sem a szüleim, sem a tanáraim vagy a munkaadóim nem igazán tudtak elfogadni, megérteni, így nehezen tudtam beilleszkedni a társadalomba. Kerültem az átlagos dolgokat, mert az számomra unalmas. Abban reménykedem, a képeim különcségét elfogadják majd… Azért kezdtem festeni, hogy megmutassam, ami más, az nem feltétlenül rossz. Illetve hogy eltereljem a figyelmet a megszokott dolgokról, ráébresszem az embereket, hogy merjenek mások lenni, felvállalni magukat, mert ez jelenti az igazi szabadságot.

Úgy érzed, hogy a művészetben is szembe kell menned az elvárásokkal? Okoz ez számodra nehézséget, feszültséget?

Sajnos igen, így érzem. Általában azt fogadják el, ami megszokott – például a legtöbben a tájképeket kedvelik. A barátaimtól is gyakran hallom: nekem inkább az igazi festmények tetszenek, mint a tájképek. Bennem pedig felmerül a kérdés, hogy az én képeim talán nem igazi festmények? De nem szoktam magyarázkodni. Ezért is döntöttem úgy, hogy a célom minél több emberhez eljuttatni a képeim, és közülük tán lesz, aki felfigyel rám…

003

Betty L. Decorative Art

 

Mivel foglalkozol, amikor épp nem festesz?

A civil életben állandóan megújulok. Sokáig nem tudok egy helyen megmaradni, így voltam már kertész, butikos vállalkozóként, személy-és vagyonőr, babysitter, masszőr… jelenleg éppen állást keresek.

Miből merítesz erőt, ha esetleg elbizonytalanodsz?

Nem bizonytalanodom el, mert tudom, hogy küzdenem kell, hogy elfogadjanak. Megyek a saját utamon, mert változtatni nem tudok, és nem is akarok sem magamon, sem a stílusomon. Így kell szeretni, ahogy vagyok. Tudom, hogy ezért még sokat kell küzdenem és időbe telik, de nem adom fel! A régi nagy festőket is folyamatosan támadták, ők mégsem foglalkoztak ezekkel. Inkább egy picit elszomorodom, de attól még nem leszek bánatfestő, maradok a saját utamon. Annyi problémájuk van az embereknek, a depressziós festmények helyett a látványra koncentrálok, hogy még gondolkozniuk se kelljen egy-egy képemen.

Mit tartasz eddigi legnagyobb sikerednek?

Mivel még csak szeptember óta festek, nincsenek olyan nagy sikereim. De hogy kezdő festőként egy hónap után okleveleket kapok, illetve hogy két hónapnyi alkotás után már kiállításra készülhetek, számomra igazán nagy elismerés. Sok művésznek akár két-három évig kell várnia erre.

Milyen későbbi, hosszú távú terveid vannak?

Más művészekkel ismerkedem, akiktől tanulhatok; művészeti csoportokban mérettetem meg magam. Elismerésül pedig okleveleket kapok, ami nagyon boldoggá tesz és inspirál.  Szeretném, ha a képeimet és a nevemet országszerte ismernék.

Köszönöm Beának, hogy ilyen őszintén válaszolt, hogy bepillantást engedett a világába, és kívánom, hogy mindig találja meg az útját, a hangját, és még sokáig inspiráljon minket is!

Szerző:

Kata
"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."

Szólj hozzánk!