Neki nincs vagyona és nem is kell,
eldobott pénzt látva nem veszi fel.
Neki nincs otthona, hisz legyen mért?!
“Ágyam ott, ahol az alkonyat ért.”
Neki nincs kabátja, mert az sem kell.
Beköszönt ha a hó, ő nem fagy el,
felvirrad a hőség, nem olvad szét.
Hasznos ez. Nem csúnya és nem is szép.
Néki van kozmosza, nagyon jó hely.
Növeszti és tartja épp amint kell.
Neki van mennye is és pokla is.
“Előttem kaput te sohase nyiss!”
Neki nincs istene. Ha mégis van-
ott alszik hátul a kiskamrában.
Neki nincs szerelme, tán társa se,
hozzája senki sem jön és megy be!
Neki van regénye, önkézzel írt,
bele is szőtte a nincstelen úrt.
Nem labdáz, nem golyóz, a teste sincs.
Lélekkel vagy nélkül neki így ints.
És nincs halála, soha nem volt,
örökkön él és így örökkön holt.
Néki nincs nemzete-csak ember-nép,
nem tűz rá, mert nem tud, földbéli kép.
Ő a nagy filozóf. Tudja, hogy: Jó.
Sohasem mondja: jé, azt sem, hogy: Ó!
Ő a nagy fizikus, látja a fényt ,
világít-sötétít bölcselet-tényt.
Legyen-e keresztje? Lehetne, hogy?
Ő minden ilyesmit eldob és hagy.
Előre és hátra és oldalt megy,
nem szükség óceán, sem pedig hegy.
Neki van hatalma, mégpedig sok!
Minden cél és eszköz és minden ok.
Neki van ereje, eszméje nagy.
Amitől kicsordul (?) emberi agy.
Neki nincs szerszáma, semmilyen, de:
kézzel és fejjel is épít mint-te?
Prédikál, örökkön, nem már vagy még.
Vajon baj, ha sose halljátok meg?
Van neki bombája, íme és lám!
Csak sosem használja, nem és nem ám!
Van neki szép puha, dunyházott ágy…
hogy legyen, lehessen hitvesi vágy?
Talán nem ember ő, biztosan nem,
hiába az orca, az agy és szem.
Talán nem igazi valódi ő.
No de hát messiás, sosem megy
és sosem jő.
Mindene van, s vele semmije sincs.
Neki a minden egy halottlan kincs.
Mindene van, s vele semmije sincs.
De nem kell elé hogy porcukrot hints.
Írta: Cselényi Péter
Kiemelt kép: Pexels
