Nők, pia, erkölcstelenség, avagy nagyító alatt Charles Bukowski: Nők c. könyve

Nők, pia, erkölcstelenség, avagy nagyító alatt Charles Bukowski: Nők c. könyve

Az első Bukowski könyvem. Úgy kolbászoltam a könyvesboltban, hogy valami igazán megbotránkoztatót szeretnék olvasni. Valami igazán felháborítót, valami nagyon túlvilági szennytől és sártól ragadó dolgot, ami kézen fog és kiszippant a hétköznapok unalmas óráiból. Valójában Irvine Welsh hasonmást kerestem, amikor is a kezembe nyomta az eladóhölgy ezt a könyvet. Nos hazajött velem Bukowski úr, akivel elodázhatatlanul és visszafoghatatlanul sok mocskos reggelt töltöttem a másnaposság könnyező óráiban, a lepukkant Wolksvagen hátsó ülésén, temérdek nő társaságában.

A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja  mondani: Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell.” Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: „Jajj ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?….Maga elbaszott egy alak.

Nos, lehet én is az lennék. De vajon határozottan ezt gondolom? A könyv tartalmát röviden eltudnám mondani három szóban. Nők, szex, alkohol. Még a könyv felénél sem jártam, de főszereplőnk Henry Chinaski, legalább 8 nő nevét vetette papírra, majd az ágyába. Találkoztam nagy szerelmekkel, nagy szerelemnek hitt nőkkel, gyors szerelmekkel, egy éjszakás szerelmekkel, semmihez sem fogható szerelmekkel. A nők váltakozása Chinaski ágyában egy ponton túl már kezdett beteges lenni számomra, de nagyon úgy állt a dolog főhősünk kimeríthetetlen éhsége nem csillapodik.

Minden nő egy csoda volt számára, mindegyik nő máshogy csókolt, illatuk sebzett vad volt az egyszemélyes falka szerepét megtestesítő Chinaski érzékszerveinek. Íróként, – de én inkább gondoltam őt életművészként, már belépőkártyája volt a nőkhöz. Inkább a nők bugyijához. A közel 50 éves Henry, annak ellenére, hogy magát nem épp kellemes optikai látványosságnak írja le, gyönyörűbbnél gyönyörűbb nők társaságát élvezhette. Mi több a nők akarták az övét.

charles-bukowski-smiling-raquo

Kép: goo.gl/YLJqYh

 

A történet helyet adott azonban valami tartós dolognak is. Chinaski foggal, körömmel ragaszkodott egy meglehetősen labilis, bipoláris hölgyhöz. Imádták és széttépték egymást, a szó legszorosabb értelmében. Már kezdtem azt hinni, ezt a vívódást fogom végig kísérni, de vége szakadt ennek is. Azt hiszem ez az egyetlen szál, ami igazán megragadt a könyvből. Amikor úgy gondoljuk találtunk egy különleges embert, aki nem csak belép az életünkben, hanem beszakad, beomlik, ajtóstul, mindenestül egyszer csak ott áll és megőrülünk érte. Minden porcikájáért, úgy érezzük megtaláltuk azt a láncszemet, aki a héjunk lehet borsóként, aki kirakja a kirakós másik felét, aki valójában a lényege annak a földi létnek, amiben vagyunk, aki egyetlen érintésével a felhők felé repít bennünket, egyetlen csókja olyan édes mint az Istenek serlegeit megtöltő mézédes nektár, ám mégsem működik a dolog. Amikor annyira tüzesen égetjük a másikat és ő minket, hogy saját magunkat is megégetjük, akkor tudnunk kell elválni. Tudnunk kell racionálisan gondolkodni és felmérni a károkat, amiket elszenvedtünk. Mernünk kell feltenni a kérdést, hogy valóban boldogok vagyunk, vagy már csak a régi érzést hajkurásszuk? Tudnunk kell ajtókat bezárni és nem helyette ablakokon bemászni. Miért? Mert van tovább. Mert rengeteg kirakós vár még, hogy eggyé tegye a képet.

Habár a sztoriban semmilyen ehhez hasonló szerelmi szál nem fut végig, mégis a tudat számomra felemelő volt, hogy tovább kell tudunk lépni és tovább is tud az ember lépni. Chinaski ezt az addigiak fényében még több vodkával, kurvával és írói felolvasó esttel tette. Nőkkel. Nőkkel. Nőkkel. Végtére is a nő gyógyír mindenre.

bukowski-konyves-kep

 

“- Nem szoktam gondolkodni. Minden nő más. De alapvetően mindegyikük a lehető legrosszabb és a lehető legjobb keveréke – varázslat és kárhozat. Mégis örülök, hogy léteznek.”

A könyvet végigjárja egyfajta Bukowski humor, laza, kötetlen, ami számomra könnyebbé tette az olvasást, néhány oldalnál fel is kacagtam a metrón. Élveztem belemászni egy férfi fejébe, tudni azokat a a dolgokat, amiket megfigyelnek, hogy milyen sokatmondó lehet egy boka vagy mennyit is árul el egy nőről, ahogy csókol. 

Charles Bukowski egy igazi vén kujon volt. Egy vén kujon jegyzetei címmel könyve is jelent meg. Valamiért kíváncsi vagyok rá…

1994. március 9-én halt meg a Kaliforniai San Pedróban. Halálát leukémia okozta. Nem sokkal halála előtt fejezte be utolsó regényét, amely magyarul Ponyva címmel jelent meg. Sírját a „Don’t Try” felirat díszíti.

 

Kiemelt kép: goo.gl/GgdpE2

 

Szerző:

Könyvfüggő. Ízhajhász. Sors hívő. Soha meg nem öregedő vidéki lány a főváros forgatagában.