Nőkről nőknek, egy nőtől

Nőkről nőknek, egy nőtől

Kicsit elfogult vagyok a témával kapcsolatban, hiszen én is nő vagyok, de talán nem követek el főbenjáró bűnt, ha leírom véleményemet, és mindezt megosztom veletek.

Vitathatatlan tény, hogy mi, nők, furcsák vagyunk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy egymást húzzuk, folyamatosan überelni akarjuk a másikat – így kialakul bennünk egy állandó jellegű megfelelési kényszer, ami olykor már nyomasztóvá válik. Ezt ráadásként megszínezi a média által kibocsátott hamis nőkép, ami a gyengébbik nem kevésbé jó adottsággal megáldott tagjainak minden önbecsülését romba dönti.

Nos, figyelem Hölgyeim!

kép: pinterest.com

kép: pinterest.com

Igen, mindig legyünk igényesek! Ne legyünk lusták összeválogatni a ruháinkat, a fél perces smink reggelente nem vesz el az alvásból egy pillanatot sem, és a hajunk meg akár egy lófarokban is szépen tud mutatni. Ne hanyagolhatjuk el önmagunkat. Gondoljunk csak bele, hogy mi is elvárjuk a férfiaktól, hogy legyen egy bizonyos megjelenésük, így nekünk is tennünk kell magunkért (na jó, egy kicsit értük is..). Sőt, ha szükséges a konditerembe is el kell mászni, még ha a hátunk közepére kívánjuk, akkor is.

Próbáljunk meg ne túlzásba esni. A szép, igényes smink nem egyenlő a fél tonna vakolattal, az összeválogatott ruhák nem azt jelentik, hogy nap, mint nap egy divatmagazinból kell kilépnünk és jegyezzük meg, hogy a kevesebb néha bizony több.

Mi nők, érzékeny lelkűek vagyunk. Még az a nő is az, aki tagadja. Vágyunk a biztonságra, arra, hogy a férfiak kimutassák felénk érzéseiket. Szükségünk van a bizalomra és a gyengédségre. De ne feledjük, hogy mindezt ki is kell érdemelnünk. Csakúgy soha semmi nem fog az ölünkbe pottyanni. Igen, tenni kell mindenért, és tudomásul kell venni, hogy ezt sem adják ingyen.

Egy férfit meg kell hódítani, aztán meg is kell tartani. Inkább a második dologgal vannak nagyobb problémák, de ezzel kapcsolatban nem mernék tanácsokat osztogatni, hiszen nem vagyok nagy szakértője a párkapcsolatoknak.

Mi nők, több személyiséggel rendelkezünk. Nem, nem vagyunk skizofrének, egyszerűen az élet több színén kell a maximumot nyújtanunk. Ha már mindig a női egyenlőséggel jövünk mindenkinek, akkor igen is dolgozni kell és azt is a lehető legjobban. Emellett nekünk kell lennünk a gyengéd családanyának, az otthon robotoló házvezetőnőnek, és a kacér szajhának, aki fáradt párját hazavárja. És igen, mindezt napi huszonnégy órába kell belesűríteni – mert nekünk sem áll egy nap több órából. (De nem kell aggódni, mindenkinek végesek az energiái. Viszont biztos vagyok abban is, hogy ha valaki igazán szeret valakit, akkor azt betegen, fáradtan is gyönyörűnek fogja látni. )

Mindemellett ne feledjük el megbecsülni azokat az embereket, aki körülöttünk vannak, és tesznek azért, hogy nőnek érezhessük magunkat. Gondolok itt a párunkra, barátainkra, vagy egy kollégára aki csak annyit jegyez meg reggelente, hogy mennyire csinosak vagyunk. De mindezt nem várhatjuk el anélkül, hogy ne tennénk érte. A bókokat ki kell érdemelni és meg is kell becsülni.

Hálával tartozunk a férfiaknak. Becsüljük meg őket! Ezen nincs mit szépíteni. Nélkülük nem lehetnénk nők. Nem lenne kiért mindezt csinálni, nem lenne olyan, aki értékelné és meghálálná (mert igen, bizony, hogy meghálálják).

kép: pinterest.com

kép: pinterest.com

És kedves Hölgyeim, a legfontosabb!

Tanuljuk meg elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Becsüljük azt, akik vagyunk és mindazt, amit nap, mint nap végigcsinálunk.  Akárhogy is csűrném-csavarnám a témát, szerintem nőnek lenni igenis jó dolog! És higgyétek el, a férfiaknak legalább ennyi nyűgük-bajuk van, mint nekünk, csak ők ezt nem hangoztatják.

Véleményem szerint a kiegyensúlyozott, boldog élethez elengedhetetlen dolog az, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal és a környezetünkkel. Ha már a másokkal való kapcsolatunkat nem mindig sikerül úgy alakítanunk, ahogy szeretnénk, legalább önmagunk ellenségei ne legyünk. Úgyhogy itt az ideje (annak, aki még nem tette meg) saját magunkkal békét kötnünk! 

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/