Nyáry Krisztián:Így szerettek ők!

Nyáry Krisztián:Így szerettek ők!

,,…érdemes lenne újraolvasni őket, valamit nagyon tudtak a szerelemről.” (Nyáry Krisztián)

Azért kezdtem az ajánlót éppen ezzel az idézettel, mert ebben van az ,,Így szerettek ők” egész lényege. Átgondolni a régi magyar órákat, hogy vajon mit miért, és milyen indíttatásból írtak meg a legnagyobb magyar irodalmi alakok. A legtöbb probléma az irodalomórákkal az, hogy igyekeznek a fejünket teletömni évszámokkal és adatokkal. De a művészekről a végén semmit nem tudunk meg. Sem azt, hogy hogyan éltek, sem azt, hogy mik voltak az emberi vágyaik.

libri.hu

libri.hu

Nyáry Krisztián ,,Így szerettek ők!” c. könyvét használni kellene a pedagógusoknak az óráikon. Mert az adatok, az információk mellett szükséges az, hogy emberinek érezhessük a magyar irodalom legendás alakjait.

Az ,,Így szerettek ők”-ben számtalan levelet, magánkézből kikerült fotót és történetet találhat az olvasó. Nem túlzás, ha a képeslapszerűséget,- ami jellemzi a könyvet-, nagyszerű megoldásnak nevezem. Mert a mai világban az emberek csak azt a néhány sort olvassák el, amit a Facebook-on egy-egy kép alatt találnak. De dicséretesnek gondolom, hogy a közösségi oldalon éppen olyan lelkiismerettel igyekszik megismertetni a magyar irodalmat az emberekkel, mint a könyvben.

Lap-lap után következett a kezemben, és gyakran megdöbbenve olvastam a magánleveleket. És ez az, amit az irodalomórákon nem ismerünk meg. Nem tudjuk meg, hogy Ady Lédája mennyire is szerette az ő Bandiját, hogy Csinszka feláldozta magát Babits-ért csak azért, hogy a költőnek jobb legyen. Minden oldal után egyre mélyebb lett bennem a meggyőződés, hogy ők is csak emberek voltak.Hogy ők is ,,csak” így szerettek…  Hibát hibára halmoztak, elbuktak amellett, hogy valami nagyot alkottak az utókor számára.

libri.hu

libri.hu

Ráébredtem, hogy a költők is csak férfiak, akiknek nőkre van szükségük támogatásként. Gyakran ezt még ők maguk sem fogták fel, csak már amikor túl késő lett. És igen. Nem emancipáció, de minden férfi mögött ott áll egy nő.

Kicsit olyan ez, mint a régi bulvár lehetett  (jó értelemben). Mert a hálószobatitkok, a pletykák mindig is érdekelték az embereket. Miért is volna ez másképp nagy írók esetében? És felötlik a kérdés, hogy mennyi minden lehet még vajon elfedve?

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni  Pinterest

Pinterest

Radnótitól Madáchig, Petőfitől Faludyig mind olyanok voltak, mint amilyenek mi. Hétköznapi emberek, akik próbáltak saját céljaik szerint élni, űzni a boldogságot.

Azt mondják a művészet soha nem jön a boldogságból, és a könyv utolsó lapját is elolvasva ráébredtem, ez tényleg így van. Mintha minden nagy poétának az lenne a sors, hogy boldogtalan életet éljen, tékozló legyen és gyarló. Aztán mi meg az iskolapadban ülve mégis óráról óra róluk tanulunk, igyekszünk az információk lényegét meglelni. De az embert közben elveszítjük.

Bevallom őszintén, a kötetet a főiskola padjai alatt olvastam végig. Nem akartam szünetekig várni, estig, hanem éreztem, hogy nekem ezt muszáj, kötelező olvasnom, mert meg kell ismernem ezeket az embereket. Tudnom kellett, hogy hogyan éltek párban, hármasban, vagy négyesben. Ez a rengetek ,,kellett”…!

Óvatosan jelölgettem a kedvenc idézeteimet, firkáltam le őket a füzetem lapjának szélére, mint valami kedves lábjegyzetet.

,,Az egyik boldogtalan szerelemből gázoltam a másikba rettenetes intenzitással. Akkor még az történt, hogy annak ellenére, hogy én voltam aki kudarcot vallott, én bűnhődtem. Mert ha az ember lélekkel nem győz egy szerelmet, akkor visszaesik a testbe, és átváltozik merő szexualitássá.” (Pilinszky János)

Az írókban alapvetően túltengenek az érzések, Nyáry éppen ezt használja alapnak, hogy megmutassa, emberekről van szó, éppen olyanokról, mint amilyenek mi vagyunk.

De újabb kérdés, hogy mi képesek vagyunk-e ennyire szeretni? ilyen mértéktelenül, végtelenül és megmásíthatatlanul?

Szerb Antal Bálint Klárának:

,,Édes Baba, nem is tudnám, mit írják mást, mint hogy türelmetlen és ideges vagyok és vágyódom utánad. Ez a hét annyiban jól telt el, hogy nem voltam munkán, sokat ettem és talán egy árnyalattal kevésbé voltam deprimált. Minden jó volna, ha a lelkemet is valami viharállóbb szerkezettel lehetne kicserélni, és ha nem szoktattál volna arra, hogy csak veled, melletted, és általad tudjam elviselni az életet.”

 A könyv végén Grecsó Krisztián író azt mondja, Nyáry Krisztián szinte gyóntatja a ,,nagyokat” a lapokon. Egyet értek vele. Mintha egy-egy barát mesélte volna el neki élete, szerelme történetét egy kávéházi teraszon ülve, vagy egy színházi előadás szünetében. Gyönyörű, korhű képek emlékeztetnek minket arra, hogy ezek az emberek tényleg éltek szívvel-lélekkel, mosolyogva, vagy olykor könnyezve. És Nyáry rávilágít arra, hogy a zseni olykor nem is olyan áldásos dolog.

 

Szerző:

Hogy ki vagyok? Féltorz gondolatfoszlány. Lázongó lámpafény és remegő szél a redőnyöd alatt, egyenes, fehér vonal az út aszfaltján. De lehetek tünékeny érintés, rebbenő szív, haragos tekintet. A könyvekkel, ó azokkal mindig szerettük egymást. A töretlen gerinceket, a könyvjelzőket a párna alatt, a Times new roman-t és a Helvetiat. Legtöbben azt mondják, limonádé, amit olvasok de ha meglátsz az utcán egy vörös loboncot, és egy arcot, amit szeplő tarkít minden évszakban, akkor tudd, hogy az csak én vagyok. Lapok között élő szívdobogás.