Pliszka Tímea valahogy más volt…
Töredelmesen be kell vallanom, hogy személyes ismeretség híján sokszor bizony komoly átszellemülést igényel, hogy egy-egy írópalántát képesek legyünk a lehető leghitelesebben bemutatni nektek. Kiragadva a lényegeset, megfogalmazva a valódi mondandót. Kicsit olyan ez, mint a verselemzések voltak az iskolában, azzal a különbséggel, hogy itt egy, a jelenben alkotó, élő, érző író (költő, zenész, festő…) világába lépünk.
Amikor Tímea világába csöppentem, valahogy rögtön otthon éreztem magam, maximálisan tudtam vele azonosulni. Hasonlónak éreztem, mondandója ismerősen csengett vissza a fülemben. Nagyon erős karakternek láttam, nyitott természettel, aki rácsodálkozik a világra, aki szomjas a művészetre, aki magába szippantja a sok élményt, majd visszavonulva egy alkotássá formálja, átitatva mindennel, ami ő.
Nem is akármilyenné…
ösvényeink
a világos ágynemű keretei közé szorulva
fáradt és meztelen ujjhegyeim
utat találnak világosságaink felé.
és ahogy az éjjel árnyékot vet ránk,
ragaszkodunk, mint hideg csempéhez
a forró talpak,
aztán egymásba hűlnek
az érintések.
csak arcom és a vállad
közt lelhető fel
néhány fél visszhang.
míg járhatatlan ösvények gyűlnek
testünk köré.
melyek akkor sem mutatnának
kiutat,
ha mindketten elengednénk
egymásban önmagunkat.
Pliszka Tímea valahogy más volt…
Különleges.
Kíváncsiságot ébresztett bennem, azonnal rokonszenvessé vált, ismeretlen bizalmassá.
Olyannyira magával ragadtak az írásai, hogy azon kaptam magam, az éjszaka közepébe repített, mégsem akartam abbahagyni az olvasást. Mint egy igazán jó könyv, amit egyszerűen képtelen az ember letenni, még akkor sem, ha az éjszakái rámennek.
Inspiráló személyiség, egyedi stílussal, izgalmas belső világgal.
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
A nevem Pliszka Tímea, főiskolai hallgató már harmadik éve és még mindig imádom. A mindennapjaim része a művészet, évek óta varázsolnak el a szavak, leginkább a költészet. Kárpátalján élek, szeretem a szülőfalumat, de sokszor vágyom kalandra, a „nagyvilágba”.
A költészet és az olvasás mellett szívesen töltöm az időmet zenéléssel illetve kézműveskedéssel. Élek, érzek és kutatok, önmagam és a világot.
A napsütés és egy felhőtlen kávézás kiemel a felhős napok árnyékából.
Pliszka Tímea
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Nagyjából 3 éve írok verseket, azelőtt csak próbálkozásaim voltak, amit magamnak sem mertem bevallani. De a helyzet, mint ahogy minden más, változott. Komolyabban kezdett érdekelni a verselés (a szabad vers). Eddig csak kisebb pályázatokat nyertem, illetve online felületen (történetesen a Lendület Magazin jóvoltából). A művészetem a pillanatokat próbálja emlékké változtatni, számomra. Elég egy fél percnyi benyomás és formálódnak a gondolatok. Számomra mit jelent? Önmagamat. Amit a festékkel nem vihetek a papírra, szavakkal próbálom helyettesíteni, így alkot egységet.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Őszintén szólva, ezt nem tudom, azt tudom, hogy a szűkebb baráti köröm örömmel olvassa a soraimat és öröm látni, ha megérinti őket vagy azonosulni tudnak vele. Néha nem is kell több, hogy tovább folytassam, megfelelő ösztönzés. Azt pedig, hogy a nagyobb, távolabbi olvasó mit mondana, mit tudnék adni, nem tudhatom, mert eddig nem volt még lehetőség arra, hogy megkérdezzem tőlük, de talán, ha megengedett, hogy így fogalmazzak, megszólalhatok a saját tapasztalataim által a verseimen keresztül helyettük is.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Rengeteg ember van aki motivál a művészetével, leginkább a kortárs magyar írók, ezen kívül pedig a romantika korának amerikai és angol írói. Walt Whitman a szabadságával és kendőzetlen őszinteségével, E. A. Poe az ő sötét és komor remekműveivel.
Az egyik kedvenc idézetem pedig Walt Whitman gyönyörű gondolata, melyben röviden mondja el, mi is az ember az ő valójában:
“Önnön leheletem párája,
Visszhangok, bugyogások, zizegő suttogások, szerelemgyökér, selyemfonál, villafa és venyige,
Ki- és belélegzésem, szívem verése, a vér és lég lüktetése tüdőmben,
A zöld levél és avar szaga és a parté és a sötétárnyalatú szirteké és a pajtába gyűjtött szénáé,
Hangom kibökött szavainak zengése, amint a szél forgatagának eresztem,
Néhány könnyed csók, néhány ölelés, a karok körbefonódása,
Fény és árnyék játéka a fákon a lenge ágak ringása közben,
A magány, vagy az uccalárma, vagy a rétek és domboldalak közti bolyongás kéje,
Az egészség érzése, trillák fényes délben, ágyból kelő és nappal találkozó magam nótája.”
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Mindenképp kiemelném a két pályázatot, amelyen sikereket értem el. Az egyik egy Kárpátaljai Tehetséggondozó pályázat volt, amelyen 2. helyezett lettem és a főiskolai költészet napi pályázatot, melyen 3. helyezett lettem. Valamint büszke vagyok arra is, hogy a Lendület Magazin is lehetőséget adott arra, hogy mutassak darabkákat a verseimből.
Pliszka Tímea
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Bármi. Akár egy jól induló reggel, egy találkozás, egy negatív történés, a szerelem vagy épp a természet. Nyitott lélekkel igyekszem tekinteni mindenre.
Mi az, ami boldoggá tesz?
Sok-sok minden. A barátaim, egy mély beszélgetés, a kávé illata és minden, amire úgy tudok tekinteni, hogy boldoggá tehet. Órákig írhatnám ezeket a dolgokat, de egy szóban is leírhatom: BÁRMI. Számomra könnyebb minden nap, ha a negatív gondolatokat nem engedem szóhoz jutni.
Mik a további céljaid ezen a téren?
Szeretnék fejlődni. Szükségét érzem mindenképp. Ahhoz, hogy valamerre el tudjak indulni, első sorban dolgoznom kell, ha szükséges, minden egyes megszülető gondolaton. A fejlődésemben pedig segítség lehet a visszajelzés minden más ember részéről. Mert szeretnék adni, adni és adni. A költészetem én magam vagyok, amit szeretnék megmutatni.
töredékek
ellentétesen idomított mozdulatok
törték meg a csendet
két néma szempár között.
tegnapra gondol a reggel.
halkan beszél bennem és
suttogással fedi le a napsugarakat,
melyek széthullnak
azokra a töredékekre,
mik hiányoztak belőlem,
ami itt maradt.
én,
egy cérnára felfűzött vágysor.
A végére csak annyit, hogy nekem már most rengeteget adott és izgatottan várom hová fejlődik ez a nem mindennapi cserebogár.
NEM MINDENNAPOK című blogját itt olvashatjátok.
képek forrása: http://anonimartist.blogspot.hu
