Nyugta, a mai Nyugat

Nyugta, a mai Nyugat

Néhány hónappal ezelőtt szerkesztőségünk egyik tagja felfigyelt a Nyugta Magazin facebook oldalára. Köszönhetően annak, hogy nem élünk Debrecenben, és már nem is vagyunk gimnazisták, csak az a lehetőség adatott meg nekünk, hogy a világhálón kövessük a Nyugtás fiúk munkásságát. Szép lassan körvonalazódott előttünk, hogy mivel is foglalkoznak ezek a költői álnéven író srácok, és arra a döntésre jutottunk, hogy mindenképp be kell számolnunk nektek róluk.

Lehet, hogy nekem vannak fenntartásaim a világ működésével kapcsolatban, de azért valljuk be, hogy elég nagy szó manapság az, hogy egy gimnáziumban összefognak néhányan és létrehoznak valami olyat, ami előtt a múlt irodalmárai is megemelték volna kalapjukat.
Nem szép dolog kimondani és pláne rossz érzés ráébredni, de a tizenévesek köreiben nem épp az a legmenőbb fiú, vagy lány, aki szereti az irodalmat és foglalkozik is vele. Nem bíráskodni, vagy ítélkezni akarok, csak egyszerűen látom azt, hogy mi történik körülöttem, és nyugodtan kövezzen meg, aki szerint tévedek.. De nekem akkor is ez a véleményem.

kép: https://www.facebook.com/pages/Nyugta/292866590842951?fref=ts

kép: https://www.facebook.com/pages/Nyugta/292866590842951?fref=ts

Szó, mi szó, én örülök annak, hogy még nem veszett el minden remény. És jó érzéssel töltött el, mikor szembesültem azzal, hogy Debrecenben van néhány fiú, aki létrehozta a Nyugtát, ahol örömmel végzi mindenki a feladatát.

Megkértem őket, hogy meséljenek kicsit magukról, munkájukról, arról, hogy hogyan is született meg a magazin, és a fájó kérdésről, hogy mi lesz velük a jövőben, hiszen végzősökként a lap sorsával kapcsolatban is döntéseket kellett hozniuk..

Fogadjátok szeretettel Mehalek Mór (igazi nevén Mercs Máté) beszámolóját a Nyugtáról.

      A Nyugta megálmodója Kurely László (Lórántffy Károly) barátom volt. Az Ő fejéből pattant ki az ötlet. Egy nap felskiccelte a Nyugta logóját a padra és megmutatta Szabó Benjámin (Bogdán Szergej) barátomnak.  Elmerengtek a gondolattal, hogy milyen jó is lenne csinálni egy folyóiratot, ami a Nyugat munkássága előtt tiszteleg, és szellemi értékeket örökít, illetve ültet át. Ők ketten a Nyugta megálmodói. Tudták, hogy többen vannak az osztályunkban, akik verseket, novellákat írnak. Hát megkerestek minket, mit szólnánk egy ilyen munkához? Így az osztályunkon belül 2012. november 13-án, a magyar nyelv napján megalakult a Nyugta. A szerkesztőséghez csatlakozott: Hajdu Péter (Paholek Hugó), Völgyesi Árpád (Ábrándfalvi Vitéz Bertalan), Hevesi László (Laboda Heszta), és jómagam Mercs Máté (Mehalek Mór).

Azért hoztuk létre a lapot, hogy saját verseinket, illetve a magyar irodalom nagyjait közelebb vihessük a korosztályunkhoz. És az sem utolsó szempont, hogy cenzúrázatlanul elmondhatjuk a véleményünket egy adott témáról. Elsősorban ezért is használunk költői álneveket. Az álnevek az eredeti vezetékneveink és keresztneveink felcserélt kezdőbetűiből táplálkoznak. Mindenki előrukkolt eggyel és már jöhetett is az első szám.  Rengeteg nehézség volt a legelején: ki mit csinál, hogyan kellene szerkeszteni, hogy tudjuk finanszírozni a nyomtatást? Nos, mi mindig is saját költségből dolgoztunk és dolgozunk a mai napig. Semmiféle külső segítő kezet nem vettünk igénybe. Mindent mi csináltunk az elejétől a végéig, az szerkesztéstől a terjesztésig. Mindent felosztottunk magunk között: Főszerkesztő- Lórántffy, Felelős kiadó- Ábrándfalvi, Nyomdai elő-és utómunka- Paholek, Technikai munkatárs- Bogdán Szergej, Szerkesztőség- Laboda, Mehalek.

Szerencsére nagyszerűen kijöttünk egymással a Nyugta előtt is, egy osztályközösségen belüli mi egy baráti csapatot is alkottunk. A Nyugta egy még erősebb, mélyebb kapcsolatrendszert alakított ki bennünk, összekötött minket. Tartoztunk valahová. Tartoztunk egy szerkesztőséghez, egymáshoz. Mikor kész lett az első szám, már korán reggel bementünk az iskolába (nulladik órában), hogy minden teremben legyen egy Nyugta, persze ez azért kellett, hogy az inkognitónk megmaradjon. Először nagyon furcsán néztek az emberek. Mi ez? Kik ezek? A tanárok is nyomozni kezdtek utánunk, ugyanis az iskola folyosóján már ragasztottunk párat a logónkkal ellátott matricákból. Nagyon élveztük, ugyanis szent volt a cél és rendbontó. A második szám megjelenésekor már nagyon izgatta a diákokat, hogy kik lehetnek ezek az emberek, akik ezt csinálják, mindenki erről beszélt, nagyon kíváncsiak voltak. Sok ideig nem vállaltuk fel magunkat, aztán a szalagtűzőt követő számunkban megtört a jég. Csináltunk a lapnak egy fészbuk oldalt is, ahol elérhetőek vagyunk. Itt mindenki olvashatja az előző számokat és tudomást szerezhet a Nyugta felolvasóestekről. Elég sok követőnk van az interneten, több mint fél ezren támogatják, kísérik figyelemmel munkásságunkat.
Igény van felolvasóestekre is, hála az égnek.  Emlékszem az első felolvasóestünk a My Friends Club-ban volt, Debrecenben. Mindannyian nagyon izgultunk, de édes volt ez az izgalom. Majdnem száz ember csak azért gyűlt össze, hogy a mi verseinket hallhassa. Fantasztikus érzés volt. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, hogy abba ne hagyjuk, csináljuk tovább. Aztán jött a második és a harmadik est. Mindegyik hasonlóképpen sikerült. Nemrégiben a debreceni Deák Ferenc Kollégiumban zsűriztünk egy versmondó versenyt, ahol a mi verseinket szavalták a diákok. Gyönyörű emlékek voltak ezek is. Sajnos a mi gimnáziumi pályafutásunk a végéhez közeleg. A szerkesztőségben megvitattuk a dolgot, hogy mi tévők legyünk. Amellett döntöttünk, hogy kibővítjük a szerkesztőséget. Ez azzal jár, hogy új tagokat veszünk fel és ők is részt vesznek a szerkesztési munkálatokban és publikálhatnak saját műveket. Nem szeretnénk lemondani a gyermekünkről teljesen, hiszen mi teremtettük, mi hoztuk világra. Tovább adjuk Őt, de nem válunk meg tőle teljesen. A jövőben valamennyien színházi szakmában szeretnénk dolgozni, rendezőként, színészként.  Hogy kit hová sodor az élet, majd elválik. De, hogy sohasem szakad meg a kötelék, amit a Nyugta teremtett köztünk, abban biztos vagyok!

kép: https://www.facebook.com/pages/Nyugta/292866590842951?fref=ts

kép: https://www.facebook.com/pages/Nyugta/292866590842951?fref=ts

 

Köszönjük Mehalek Mórnak, hogy mindezt elmesélte nekünk.

A Nyugtát megtaláljátok Facebookon: https://www.facebook.com/pages/Nyugta/292866590842951?fref=ts

 

Szerző:

Rose

“Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”
/John Lennon/

17 comments

  • Bele se olvastatok? Ebben az egész “folyóiratban” két gyerek tud csak írni. Mercs és Hevesi. Olvassatok bele…aztán csináljatok nekik promóciót, miután látjátok, hogy érdemes-e. Mert nem az. Oké, irodalom meg minden, de ha már valaki csinál valamit…csinálja jól vagy otthon, négy fal között a sötétben próbálgassa elképesztően banális ragrímeit (gondolok itt Hajdúra és Szabóra). Nem hiszem, hogy költészetnek nevezhető az, hogy egy zseniálisan megírt művet (Az ember tragédiája) átírunk..és a legjobb sorokat magából a műből vesszük (Kurely: A fiú tragédiája… most komolyan.. -.-“).
    Azonban kiemelném, tényleg, Mercset, illetve Hevesit. Egyedül (csak!) az ő betűiknek van bármi értelmük.

    Reply
    • Rose

      Kedves névtelen kommentelő!
      Első körben szeretnélek megnyugtatni, hogy természetesen olvastam a fiúk munkáit. (Nyilván nem írok úgy cikket, hogy azt sem tudom miről van szó… )
      Második körben csak annyit mondanék, hogy sajnálom, hogy nem vagy elégedett minden általuk publikált írással, de úgy gondolom, hogy ez eléggé egyénfüggő. Kinek, mi tetszik.. Az teljesen szubjektív.
      Viszont minden esetre szerintem egy olyan magazinban, mint a miénk mindenképp meg kell említeni az efféle megmozdulásokat (lásd a Nyugta létrehozása), hiszen pont azért vagyunk..
      Segítünk abban, hogy nagyobb teret kaphassanak, tanulhatnak (Lendületet adunk rovatunk), megmutathatják magukat másoknak..
      Kérdezem én.. Mióta bűn a szárnybontogatás?

      Reply
    • Sajnálom, hogy nem vállalja a nevét, de örülök, hogy a véleményét igen.
      Ha azt mondta volna hogy minden írás tetszik a lappból, hazudott volna és ezért örülök, hogy rájött arra és megválaszolta az önmagának feltett kérdést. Azért indult a lap, hogy ápolja a magyar nyelvet és értéket teremtsen. Nem sikerülhet mindnyájunknak. Ha Mehalek és Laboda tudott átlépni “író”-ba akkor megérte. 7/2 elég jó arány. Én örülök neki! 🙂 (ha már smilet használunk).

      Hajdu Péter rövid magánhangzót használ a vezetékneve végén.

      Üdvözlettel:
      Lórántffy

      Reply
      • És ajánlom figyelmébe Átlán Vitéz és Ábrándfalvi munkásságát és remélem az első két megjelent számnál tovább is eljutott az olvasásban. Minden változhat és változik.

        Reply
        • Kedves Rose!

          Sajnálom, ha esetleg bármiféle sértő megjegyzést lehetett kiérezni a kommentemből, nem szándékoztam hasonlót cselekedni, csak én (hiába is próbálom) nem tudok rájönni, hogy mi lehet oly nagyszerű ezekben a csalfa rímekben, ütemtelen sorokban. Természetesen az nem a lenduletmagazin.hu hibája, hogy a fiúk igenis bebukták néhány “mély” és “költői” gondolatuk megfogalmazását. Elképesztően nagy sebet ejt a szívemben az, hogy bár ennyi lehetőséget kaptak, nem tudják kihasználni rendesen.
          Személyes megjegyzésem még annyi lenne, hogy a tagok 2/7 arányban tisztában vannak vele, hogy a többi 4 fabatkát sem ér: “Azért nem tudjuk kirakni, mert ő is alapító tag.” (nem számoltam el, “Ábrándfalvi” érne valamit)
          Az elgondolás a magyar nyelv ápolására nagyszerű és le a kalappal a fiúk előtt, hogy ezt megvalósították…….DE!…….ne úgy ápoljuk a magyar nyelvet, hogy csúfot űzünk belőle.
          Mindebben az a legszebb, hogy az a 4 srác, aki gúnyol, nincs tisztában vele.
          Rímeket faragni igen is nehéz és aki nem ért hozzá (próbálkozzon nyugodtan), de ne egy olyan folyóiratban, ami (újra csak) a magyar nyelvet ékesítené.

          és

          Kedves Kurely László!

          Természetesen “Ábrándfalvi” munkásságát is nyomon követtem. Őt nem véletlenül nem fogalmaztam bele egyeszű kis levelembe, de ha érdekel rá ennyit tudok mondani: Nem rossz. (merthogy a jó, nem ilyen.)
          Egyébként sajnálom, hogy nem vagyok jártas kis közösségetek vezetéknevének írásában! A lapolvasók előtt elnézést kérek Hajdu Pétertől, nyilvánosan.

          Re.: Természetesen megérte, ha csak az a két ifjú is, de akkor kérdem én…önök miért folytatják?
          (természetesen költői kérdés.)
          Biztos vagyok benne, hogy tisztában vannak vele, hogy mi jó és mi nem…vagy esetleg kevés az önkritika?!
          (természetesen ez is költői kérdés.)

          U.i. K.L.-nak: A smile teljes mértékben elfogadott az elektronikus naplók,oldalak,honlapok stb. stb. világában. Ezen hepciáskodni gyermeteg, ha másba nem tud belekötni. 🙂

          Reply
          • Rose

            Kedves névtelen kommentelő!

            A Lendület magazin szerkesztőségét, illetve engem nem sértettél még (bár a “bele se olvastatok?” kérdést, avagy feltételezést nehezen emésztettem meg), viszont kötelességünknek érezzük azt, hogy kiálljunk interjúalanyaink mellett. (Hiszen nem véletlenül kerestük fel őket..)

            Még egyszer mondanám, hogy sajnálom azt, hogy a te elvárásaidnak nem felet meg mindegyik – a Nyugta által publikált művek közül, de azt gondolom, hogy mindenkinek van szabad akarata és választási lehetősége. Ergo, aki szereti az olvassa, aki nem, az nem..

            És személy szerint fontosnak tartom (még ha a te tetszésedet nem is nyerte el) azt, hogy minél több ember tudjon arról, hogy a világban vannak még efféle megmozdulások. Hogy vannak még, olyanok, akik ápolni szeretnék a magyar nyelvet..

            Üdv, Rose

    • Az ilyen trollkodás-gyanús hozzászólásokra lehet, nem is illene reagálni, ám annyiban szeretném megnyugtatni a kedves Névtelen hozzászólót, hogy SOKAN vannak, akiknek tetszenek a Nyugtások írásai. Helyenként talán kissé anakronisztikus, “Nyugatos” a nyelvhasználat, mégis nagyon mai problémákról és kérdésekről írnak.

      A “promóció” szót sem vélem helyénvalónak, mert olyan, mintha forprofit lapról lenne szó, miközben csak önfenntartó. Annál inkább kell dicsérni a kezdeményezést, hogy ma, a XXI. században vannak még ilyen fiatalok kis országunkban, ott, ahol egyre nő a funkcionális analfabéták száma. Sőt meg is kell ismertetni az egész országot, hogy vannak ilyen -a szó pozitív értelmében vett- fiatal amatőr írók, akik ALKOTnak. Szépen, jól.

      Üdv: egy olvasó.

      Reply
  • Ha egy sort sikerült jól megírnunk, már megérte elkezdenünk ezt az egészet.

    Kezdem érteni: szóval maga afféle bennfentes. Valakit nagyon ismer és nincs ezzel semmi gond. Nem tudom kitől származik az idézet,“Azért nem tudjuk kirakni, mert ő is alapító tag.”, bízom a társaimban, mert a barátaim és folytatom az írást, azért hogy jobb legyek és lehet rosszul írok vagy nem tudok, de ha feladom beismerem magamnak és igazat adok Önnek, hogy amit tettem semmit nem ér.

    Önnél megbuktunk (kivéve Mercset, Hevesit valamint Ábrándfalvi még élhet) de ha már valakinél lélekbe találtunk egyszer is, nem volt hiábavaló és sehol, semmilyen formában nem szándékozta gúnyolni a magyar nyelvet a folyóirat, sem bármelyik tagja. A hibákért pedig elnézést kérünk.
    Köszönjük az olvasóknak a érdeklődést. Mindenkinek szíve joga eldönteni, neki mi tetszik.

    Remélem, Ön nem otthon a szobában ülve próbálja megváltani a világot! Mert én inkább százszor elbukok és rosszat írok, hogy egyszer majd valami sikerüljön. Majd ha sikerült, jelzem Önnek!

    Minden jót!

    Reply
  • Nem bennfentes.
    Semmiféleképpen sem állítottam, hogy tudatos. A gúny.
    (De a mártír szövegért újabb mínusz pont.)
    Persze, hogy nem a szobámban, nem vagyok hasonszőrű.
    Semmi gond, természetesen.

    (Bocsánat, hogy ily vázlatosan, nem tudtam több időt szentelni rá, de még így is kielégítő.)
    (A válaszok tematikát figyelembe véve követik egymást.)

    Tehát bevallja, hogy ezek a sikerek nem önt, hanem a Barátait illetik?
    -mert akkor nem ünnepelje magát-

    Üdvözletem, mindenféle hasonlót!

    Reply
  • Amíg nincs ember a szavak mögött, hogy higgyem, hogy véleménye valamit ér?
    Mert magamat kigúnyolom ha kell, de hogy valaki a nevét ne mondja el….
    Mártírnak születni kell.
    Siker? Kié? Illeti? Illetlenség valótlant állítani. Legyen. Nem mérőkanállal osztják és nem egyéneknek( ebben az esetben). A siker a Nyugta sikere.(ha van közönsége)
    Akkor ünnepelek amikor tetszik, de nem magamon, magamnak, hanem a társaimért és a lapnak.
    Részese vagyok magamnak. A Nyugtának és az olvasóknak.(nem “akárkifiának”)
    Kár.

    Reply
    • Elnézést, hogy válaszom megkésett.
      Megint.

      Hát akkor rímben…. (még ha az Öné véletlen is volt. vagy nem.)

      Miért érdekli a nevem?
      Ha tudná talán érdektelenné válna, vagy belátná, amit nem fog:
      Égeti verseit az értékek hiánya.
      Ismerem. Tehát bátrabb lenne…
      így jobban érdekelheti egy névtelen kommentje.

      Ha van közönség van siker? Nem hiszem.
      Több dolog kell, mint gondolná, hiszen
      van e siker ott hol nincs alázat
      vagy van-e ott, ahol a szív helyén nincs
      s alkalmi görbe gőzpárlat
      nyomja ki belőle azt a piciny csodát,
      mire képes, ha mutatja megnyerő oldalát.
      De az is kevés.
      Csak a szürke, szőke pilléreit lepi meg újra.

      Becstelenné próbál tenni,
      hogy akárki fiának nevezett.
      de fátylat rá,
      hisz szereti másra kenni,
      mit Ön tervezett.
      Szemét felnyitni nem tudom,
      hogy illetlen a verssel, amit csinál:
      Hogy rímeit már unom
      s folyton intertextuál…
      Nem becses kincs az,
      mit egy sokkal nagyobb megcsinált
      s egy kisebb fogja újra meg,
      hogy készítsen egy csodát.
      Így készül a nevetség tárgya.
      Az irodalom legmélyebb homálya.
      Az embertelenség emberséges vágya,
      hogy csináljunk olyat, ami mindenki barátja…
      És ki a mártír? Ön? Miért?
      Hisz Ön viseli nevét társai sikerén.

      Ünnepeljen! Ha nincs mit akkor is! Mert nincs.
      De ezen esetben:
      nem kedvelem!
      Verse eleven? – ezt elvetem.
      Ünnepeljen az, aki százszor sem kéri,
      ami őt illeti, mégis barátait éri!
      Ünnepeljen kiben több az alázat,
      mint egy gőggel telt agyban
      miből káposzta-bűz árad!

      Véleményem újra Öné,
      Csak gondolkodna rajta!
      Káposztalevelei közé
      ezt ékelje
      Marja Hős szívét örökké bánat.
      Vagy egyszerűbb alázat….
      barátai felé.
      Köszönje nekik e lapocska sikerének felét. (legalább!)
      S így majd ha Ők jutnak szóhoz, mondják el ezt is: tényleg Ön volt a mártír, hiszen vitába szállt a senki fiával!

      Reply
  • eztacsatátmárrégenmegnyerteddenemhiszemhogyörülszajutalomnakigazamitleírtálvagyvanbenne
    igazságamiaszemélyesrésztilletihavitábaszállokveleakkorgazvagyokhaaztmondomelfogadommártíraz
    egészsikertabarátaimnakköszönömmertnélkülüknemjöttvolnalétredenemfogommegtagadnimagamtól azötletetésbármennyireisóhajtjamárnemlehetamáséméghaénérdemtelenüliskaptamhálaIstenekmégazéletemelejénállokéstanulhatokalázatotillemetmeghogyankellcsodátcsinálnivalósatmegisleszráaz
    alkalmamésmajdhamegfőttpuhultpároltéseléggémegabároltleszakáposztámvisszanézeklehetveled
    együttésmajdakitelőbbemlítettemeldöntieztafeleslegesvitátmertakartamhogyigazamlegyendejobbha
    nemésmégegyszerköszönömatanácsokatdeahogyteissutbadobtálsoktanácsotéselveténmegfontoloma
    tanácsaidhősnemlettemésabarátaimmalmegpróbáltamszázszázalékbanalázattalélninemgátolommeg
    hogyszóljanakdehiszismeredőketvéleményükettudodvagyhanemegykávézóbanmegkérdezhetedésezzelnincsistovábbmitbeszélnünkhacsakajótanácsaidbólnincsmégdeazsemzavarhaaszemembemondod
    mertakkorlegalábbnemvédhetemmagamazellenhogyamikorakezednyújtoddisznóláb

    Reply
  • Először is köszönöm, hogy végre belátta. S ha ez nem oly mártír…még becsülöm is az őszinteséget.

    Sajnálatos módon, felcserélte a magázódást..és a tegeződést, de nem baj. Nem igazán értem milyen disznóláb szerepel az Ön élet-receptjén, hiszen általában nem nyújtok kezet.
    Feltételezhetem, hogy Ön rájött, hogy ki is a senki fia?
    Ha igen, örülök, hisz kiváló párbajban volt részem s “kritikáim”, melyek inkább több áldozatot kívánó kivégzéseknek feleltek meg, nem személyes megtapasztalásaimra támaszkodnak.
    Csinálja azt, amit tud. Bár, el kell ismerni, hogy maga az ötlet nem volt rossz….csak a kivitelezés.

    Ha meg kívánja osztani velem, hogy hogyan jött rá, hogy ki szerepel eme súlyos sérelmező (bár legkevésbé sem szándékos…inkább élvezetes) szavak mögött, megtalál. -tudja…a közösségi oldalak obeliszkjén-. (csak, hogy ne alkalmazzunk felesleges reklám marketinget.)

    A siker kulcsa, hogy mindig egy lépéssel az ellenfél előtt legyünk. Nem volt túl meggyőző, komolyan vehető utóbbi pár levele, hiszen csak azt emlegette, hogy nem ismer.
    Melegség tölti el a szívem, ha tényleg rájött..hisz akkor talán megérti, hogy jó szándék vezérelte minden egyes begépelt betűmet.
    Mind a maga érdekében volt.

    Ki tudja…az emberi ellentéteket félretéve s csak a szakmai törekvést, tapasztalatokat, értékeket nézve…még akár kerülhetünk hasonló viszonyba, mint most.

    U.I.: Nem értem…milyen tanácsokat nem fogadott meg a senki fia?
    -engedjemeghogyígynevezzematovábbiakbanmagam-

    Reply

Szólj hozzánk!