Octavia E. Butler sci-fi regénye végre hozzánk is jutott! – ajánló a Hajnalról

Octavia E. Butler sci-fi regénye végre hozzánk is jutott! – ajánló a Hajnalról

Octavia E. Butler több szempontból is úttörő egyéniség. Szegény fekete szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, és már gyermekként gyakorta szembesült az elnyomás és az előítélet jelenségével, amelyek későbbi alkotásaiban is hangsúlyos szerepet játszott. Bár a szerző 2006-ban elhunyt, számos novellát és regényt hagyott hátra, továbbá zsenijét több díjjal is jutalmazták több évtizedes pályafutása során. A könyv, amelyet ma bemutatok nektek, a leghíresebb trilógiájának első kötete, a Xenogenezisé. Hard sci-fi a javából. A recenziós példány ezúton is köszönöm az Agave Könyveknek.

A könyvborító első nézésre is gyönyörű volt, de minél tovább hordozgattam, nézegettem különböző fényviszonyok között, annál jobban bejött ez a metálos fény. A kék meg az ezüst szép kontrasztot alkot.  Impozáns.

Milyen érzés elszigetelve ébredni mindentől, amit ismersz?

Meddig bírod ki emberi társaság nélkül?

Akár egy kísérlet témái is lehetnének ezek a kérdések, de szerencsére manapság etikai vétség lenne végrehajtani. Embertelen. Ám a Hajnal pontosan ezzel a felütéssel kezd. Főhősünk, Lilith egyedül ébred egy teljesen steril szobában, amelynek még a plafonját sem tudja kivenni. Nincsenek sorstársai és a fogva tartóit sem ismeri. Aztán vele együtt számunkra is szép fokozatosan kitisztul a kép, és megtudjuk, a föld évszázadokkal ezelőtt kipusztult és egy idegen faj érkezett a megmentésünkre. Az emberiség töredéke maradt csak életben, amelyet egy földönkívüli faj menekített ki, és azóta a túlélők egy űrhajón vegetálnak.

Az első találkozás ijesztő és letaglózó, szinte én is ott ültem Lilith cellájában és úgy iszonyodtam, ahogy bárki tenné, aki megpillant egy idegen lényt testközelből. Ez elemi ösztön. Minden ember fél az idegentől. Ez a túlélésünk záloga.

Aztán haladtak az események, az iszony megszokássá vált és egy új gondolat vert gyökeret bennem: a történelem során többször megesett, hogy egy önmagát fejlettebbnek tartó nép elnyomja azokat, akiket gyengébbnek, fejletlenebbnek tartott. És borzasztó belegondolni, hogy micsoda terror az, ha nem csak hiszi magáról az elnyomó, hogy fejlettebb, hanem valóban az. Egy karizmatikus vezetővel még a legmocskosabb, vagy legönzőbb lépéseiket is jónak álcázhatják. Tulajdonképpen vannak kétségeim, nem tudtam eldönteni, hogy a regényben tényleg ez történik-e, vagy ez tulajdonképpen a segítségnyújtás egy formája. Az biztos, hogy üzlet. De vajon előnyös-e? Két faj együttélése, de vajon ez szimbiózis, vagy parazitizmus?

Megszökni nem lehet, meg kell szokni az új körülményeket, alkalmazkodni, túlélni. Lilith megteszi ezt, és ezzel elnyeri az idegenek szimpátiáját, ezért később őt bízzák meg az első emberi kolónia felkészítésével.

Különös, mert bár olvasás során vitt előre a perverz kíváncsiság és a folyamatos feszültség, mégis vegyes érzéseim támadtak. Négy nagyobb részre volt osztva a könyv és a köztük zajló események ugyan kiderültek, de szívesen láttam volna magam előtt live actionként, nemcsak párbeszéd részeként. Emellett a könyv közepe felé egyre több szereplő jelenik meg, egy valódi valóság-show részesei lehetünk, ám éppen emiatt a jellemük nehezen rajzolódott ki előttem. Viszont arra remekül rávilágít a történet, hogy bizonytalan körülmények között ember embernek farkasa. Széthúzás, vagy összetartás? Lilith döntései is zavarosak voltak, főleg a történet vége felé, nem tudtam őt hová tenni. Nehezen bírtam megemészteni, ami vele történt. Stockholm-szindróma, vagy valódi érzelmek csapdájába esett vajon? Csak annyit tudok, hogy a gyomrom végig görcsben volt és dühöngeni tudtam volna a sok igazságtalanság miatt.

A regény erőssége az idegen faj biológiájának és társadalmának,  valamint szaporodási módszerének ötletes és érzékletes ábrázolása. Ez a könyv egyedi és hátborzongató. Kíváncsian várom a folytatást, amely remélhetőleg az újjáépített Földre is elkalauzol minket, valamint betekintést enged a két faj között zajló cserekereskedelem végtermékébe.

Azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretik a női nézőpontból narrált, valóságtól elrugaszkodott történeteket. Azok is örömüket lelik a Hajnalban, akik odavannak a tudományos-fantasztikus művekért, a harmadik típusú találkozásokért, vagy egyszerűen egy izgalmas és új társadalom  kibontakozását szereti végignézni. Elgondolkodtató és felkavaró olvasmány, érdemes elolvasni.

Igen, mert a nők is írhatnak erőteljes, valósághű és ötletes hard sci-fit.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás