Ölelem az érzést magamba

Ölelem az érzést magamba

csak nézem ezt a bögrét, meg rajta a nevemet és azon gondolkodom, mennyire nem szerettem eddig – vagyis elvoltam, mint általában az ember a nevével, de semmi több. most meg forgatom a számban haszontalanul, kijavítok embereket, hogy nem “így” mondják és nem ilyen hangsúllyal – de nem az igazi, mert “úgy” csak te mondod ki. nézem a zöld plafont és arra gondolok, mennyire kételkedtem benned, meg ebben az egészben, hogy kerestem a hibákat, a tökéletlenséget, aztán beláttam, hogy félelmetesen tökéletes minden veled. valójában saját magamtól féltem, meg attól, hogy ha újra kötődöm, te is csak összetörsz. végül meg begyógyítottad a sebeim, nevetést csempésztél a napjaimba és megtöltötted lényeddel a szívem – lassan, csendben, kedvesen. és már mindenhol vagy: a város macskaköveiben, a mozgólépcsőkben, a botlásaimban, a szavaimban, a szobám polcán egy bögrében – mindenben. szóval ölelem magamba ezt az érzést, két kézzel, szorítva, meg téged is az apró kezeimmel ha mellettem ülsz. nézem a szemed, meg a furcsa pontot benne, forgatom a kezeid, remélve,hogy az ígéret szerint, majd nekem játszol először valamit zongorán és szimatolom az illatod szótlanul.

weheartit.com

weheartit.com

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás