olvadás

olvadás

A beszélgetésre már nem emlékszem
Csak az hagyott bennem nyomot, hogy a szeme tiszta volt
Mint éjjeli fagy után a reggeli levegő.
Úgy hiszem, akkor ott öntudatlanul is, de belül együtt sírtunk.

Az okát sem tudom.
A szívünk zokogott, a tudat észre sem vette talán
Hogy akkor ott valami meghasad.
Tisztán könnyeztünk, végig az állon, be a gallér alá.
Ez volt talán a megtisztulásunk.

Utánad már magabiztosan mentem előre,
toccsantam bátran pocsolyákba.
Tudtam, hogy jössz utánam.
Az illatodat magamhoz szorítva vártalak
Mindig a következő sarkon.
Azt kívántam, bárcsak belédivódhatnék.
A lelkemmel melengetnélek.

Ahogy utolértél, felengedett a szorítás.
Úton visszafelé a tarkódat bámultam.
Nem akartam megérinteni, megszentelt hely az.
Lecsupaszítom a lelkemet.
Mint ott, akkor.

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."