Olvasmányos, szakmai könyvet szertettem volna írni, ami tankönyvnél azért kevesebb – interjú Bőhm Kornéllal

Olvasmányos, szakmai könyvet szertettem volna írni, ami tankönyvnél azért kevesebb – interjú Bőhm Kornéllal

Két hete olvashattátok Bömh Kornél könyvéről , a Sem megerősíteni, sem megcáfolni c. szakkönyvéről készült ajánlómat, amely a kríziskommunikáció sarkalatos pontjairól szól. Ezúttal magát az írót kérdeztem, aki kommunikációs tanácsadóként tevékenykedik a hazai üzleti életben, valamint a felsőoktatásban előadóként is aktívan szerepet vállal. Az interjúban szó esik a kezdetekről, a szakmájáról és arról, hogyan indulhat el egy lelkes fiatal ezen a pályán.

Minek kapcsán döntötte el, hogy ezzel a szakterülettel szeretne foglalkozni?

Elsőként a politikai marketingben rejlő lehetőségek érintettek meg, sokat foglalkoztam a negatív kampányok, karaktergyilkosságok témakörével, illetve az erre adható válaszokkal, elkerülési stratégiákkal. Az érdeklődésem később a márkák, cégek, szervezetek márkaépítése irányába terelődött, amelyek ugyanúgy érintettek krízisekben, botrányokban, mint a közélet alakítói, a közszereplők. Évekig olyan céges kríziskommunikációban volt módom részt vállalni, ahol a politikai kommunikáció és a céges kommunikáció közös halmazára láthattam rá, részben alakítóként vehettem benne részt. Nem teljesen függetlenül a politikai kommunikáció egyfajta lezüllésétől, színvonalának folyamatos erodálódásától meghagytam ezt a területet a politikai és közéleti elemzőknek és kizárólag a céges, szervezeti krízisekre fókuszálok.   

Mi okoz örömöt ebben a szakmában?

A kríziskommunikációban is lehet sikereket felmutatni, még akkor is, ha ezek többnyire részsikerek, apró eredmények, amiket persze meg kell tanulnunk értékelni. Az is előfordul, hogy a külvilág ingerküszöbét nem is éri el, hogy a kommunikációs stratégia milyen előrelépéseketért el: ha sikerül elérni, hogy az érintett ügyfél cégneve nem kerül bele egy negatív tartalmú cikk főcímébe, ez remek hír lehet. Ahogyan egy nagy műtét utáni lábadozás minden apró eredményének örülni tud a beteg, a rehabilitáció minden egyes állomása megbecsülendő. Az ügyvéd is örül, ha az ügyfele a reálisan elképzelhető legminimálisabb büntetési tétellel megússza, a kríziskommunikációs tanácsadó is örül akkor, ha a stratégiája beválik, és sikerül minimalizálni a reputációs károkat.  

Miért döntött úgy, hogy könyvet ír a kríziskommunikációról?

Az elérhető hazai és a legfrissebb nemzetközi szakirodalom részletes tanulmányozása-, valamint sokévnyi gyakorlati tapasztalat megszerzése után úgy éreztem, hogy mérföldkőhöz érkeztem a kríziskommunikációs szakterületen – a megszerzett tudást egyetemi óráimon és konferencia előadásokon, interjúkban és cikkekben osztottam meg, míg úgy éreztem, eljött az ideje a strukturált rendszerezésnek, az eddig megszerzett tudás és tanulságok összegzésének. Ezt képviseli a Sem megerősíteni, sem cáfolni…” című könyvem.    

Hogyan talált a kiadójára?

A HVG Könyvek és Extra magazinok stábjával régi, bensőséges munkakapcsolatom volt, sok publikációt közöltek korábban is tőlem, és én is írtam számos recenziót a náluk megjelenő szakkönyvekről. Kézenfekvő volt, hogy őket keressem meg az ötletemmel, annál is inkább, mert a HVG Könyvek neve alatt megjelenő kötetek pont azt a szakmai megközelítést képviselik, amilyet én is elképzeltem. Olvasmányos, szakmai könyvet szertettem volna írni, ami tankönyvnél azért kevesebb, a szárazabb elemzésektől, elméleti megközelítésektől, modellektől és definícióktól tartózkodik. Érdekesség, hogy mindezek ellenére hosszabban kellett győzködni a stábot, nem álltak könnyen kötélnek az ötletem hivatalos benyújtásakor. Annál nagyobb öröm volt kézbe fogni a könyvet.    

Mivel foglalkozik, amikor éppen nem a munkájának él?

A Balaton zenekar elkötelezett rajongója vagyok.

Van példaképe? Ha igen, ki az és miért?

Vannak előttem olyan példák, olyan szaktekintélyek, akik kijelölnek egyfajta irányt, de érdemes megemlíteni, hogy a kríziskommunikációs terület nagyon delikát szakma, nagyon kevés rálátást enged külső szemeknek a projektek érdemi részére. Szemben valamennyi másik kommunikációs területtel, az itt elért eredmények, a felépített stratégiák sohasem lesznek publikusak, így csak következtetni lehet, hogy a gyakorlatban mi is zajlott le pontosan. Itthon a ma már egészen más területen, a könyvpiacon hírnevet szerző Nyáry Krisztiánt tartom első osztályú kríziskommunikációs szakembernek, és sokat lehet tanulni Bruck Gábortól is, aki Amerikában szerezte, majd a politikai élet első vonalában kamatoztatta szaktudását. Az elméleti szerzők közül nagyon sokra tartom az ausztrál Tony Jaques írásait, aki még mindig új és új aspektusokat tud előttem felvillantani, Angliából Jonathan Hemusa kedvencem. Amerikában vannak a legnagyobb hagyományai a szakterületemnek, ott Gini Dietrich, Steven Fink, Melissa Agnes és Jonathan Bernstein munkásságát igyekszem napi szinten követni. 

Fotó: Fazekas István / HVG

Főként középiskolások és egyetemisták olvassák a magazinunkat. Nekik el tudná magyarázni, mi egy kommunikációs tanácsadó feladata?

A kommunikációs tanácsadó egyik elsődleges feladata, hogy elfogulatlan, külső megfigyelőként tudjon objektív képet tükrözni a megbízó felé. Az egyik legnagyobb értékünk lehet, hogy érzelmi bevonódástól mentesen tudjuk szembesíteni a megbízónkat a kialakult kommunikációs helyzettel és felvázolni számára a lehetséges stratégiai irányokat és a választott úthoz tartozó potenciális kimeneteket. Hogy ezt hitelesen biztosíthassuk számára, szükséges, hogy előzetesen felvérteződjünk a szükséges szakmai tapasztalatokkal, elmondhassuk, hogy részt vettünk már analógiaként hozható hasonló helyzetekben, tanúi voltunk már rossz és jó, sikertelen és sikeres megoldási kísérleteknek is. A kommunikációs tanácsadó feladata, hogy elemezze és kontextusba helyezze a kialakult helyzetet, és felvillantsa a megbízó előtt a lehetséges utakat, döntéselőkészítő munkával helyzetbe hozza a megbízót, hogy megalapozott döntéseket tudjon hozni. Az őszinteség kulcskérdés, a tanácsadó feladata annak biztosítása, hogy a megbízó tisztán láthasson, képes legyen saját elfogultságaitól és érzelmi állapotától függetlenül mérlegelni. Magától értetődik, hogy a kommunikációs tanácsadó rendelkezésre bocsátja, kihasználja a szakmai kapcsolatrendszerét is, hogy a lehető legpozitívabb kimenet valósulhasson meg a megbízó szempontjából.

Ha megtetszik nekik ez a terület, hogyan vágjanak bele? Merre induljanak, milyen képességeket kell elsajátítaniuk?

A kríziskommunikáció egy részterület a nagy egészen belül. Azt gondolom, hogy a legizgalmasabb és talán a legnagyobb presztízsű szakterület, de mégiscsak szakterület. Ebből következően nem érdemes rögtön ezt a területet megcélozni, az út mindenképpen a kommunikációs szakirányokon keresztül vezet. Ha a szükséges alaptudás, a PR szakismeret rendelkezésre áll, utána lehet specializálódni a kríziskommunikáció irányába. Ugyanakkor már a kezdet kezdetén is sokat segíthet, ha egy hallgató nyitott a hírfogyasztásra, az átlagosnál szisztematikusabban követi a közéletet és az üzleti életet, figyeli a szakirányú blogokat, hírleveket, szakmai eseményeket, meetupokat is. A legjobb iskola nyilván az élet, ha valaki kríziskommunikációval szeretne foglalkozni, a legtöbbet nagy cégek PR részlegén dolgozva, vagy a kríziskommunikációs feladatokban frekventált ügynökségeknél tudja felcsipegetni a szaktudást. 

Mit tart a siker kulcsának?

Ahogyan a kommunikációs tanácsadó feladatainál is szó esett róla: a független, elfogulatlan szemléletmód képessége kulcskérdés, és ebből származóan szükséges alapfeltétel, hogy a kríziskommunikációs szakértő éles helyzetben is higgadt tudjon maradni. Pánikolni, kétségbe esni a tulajdonos és a menedzsment is kiválóan tud, a tanácsadóra épp azért van szükség, hogy józan maradjon és érzelemmentesen, racionális javaslatokat tudjon megfogalmazni. Egy tanácsadó akkor igazán hatékony, ha rendelkezésére áll az évek során kiépített szilárd kapcsolatrendszer, amit a legforróbb helyzetben is működésbe tud hozni. Végezetül, a mi munkánk alapja a diszkréció mellett a bizalomépítés is. Akkor lehetünk sikeresek, ha már az első fellépésünk során sikerül kiépítenünk azt a bizalmat, ami a legkényesebb helyzetek esetén is biztonságot jelent a megbízónak, a tudást, hogy ott vagyunk a háttérben, és átsegítjük a legrázósabb időszakon is. Higgadtság, kapcsolatrendszer és bizalom, talán ez a sikeres működés három alappillére.

 

Köszönöm az interjút!

 

Kiemelt kép forrása: Magyar Public Relations Szövetség 

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás