„Ne kérdezd tőlem, mit – miért fotózok – s fotóztam. De azt sem, honnan jöttem, s merre tartok. Csak nézd meg jól a képeim! – a választ megkapod.”
Ominger Klaudia fotós oldalán ezt az idézetet találtam a bemutatkozás helyén. Bár én feltettem neki a kérdés, sőt, úgy kezdtem hozzá a cikk megírásához, hogy a válaszát is ismertem már, mégis elsősorban a fenti sorok voltak iránymutatók a bejegyzés elkészülésekor. Vagyis hagytam, hogy Klaudia helyett a képei beszéljenek, hiszen minden fotóban megtalálhatjuk lelkének egy-egy kis szegmensét. Igazán sokszínű fotós, aki több témában is otthon van. Találhatunk nála portré, állat, tárgy vagy akár természetfotókat is. Szépen bánik a színekkel, de ha a téma megkívánja, akkor fekete-fehér képeket is készít.
Számomra elsősorban a portréfotói voltak izgalmasak. Szeretem nézni, ahogy a képein visszaköszönnek az emberek. Remekül rávilágít az alanyok személyiségére a fotói segítségével. Gyönyörűek a színek és a formák. Minden képen felismerhető Klaudia jelenléte is. Nem csak a fényképezőgép mögött bújik meg, ötleteivel, stílusával nyomot hagy a fotókon. A fotózás mellett más művészeti ágakban is jártas, leginkább írni szeret. Kedveli a matematikát és szívesen tölti vele a szabadidejét. Először autodidakta módon sajátította el a fotózás alapjait, aztán egy tanfolyam segítségével tovább fejlesztette tudását. Bár nem kifejezetten kritikus a képeivel szemben, fejlődni vágyik.
A fotózás és a képek segítségével úgy érzem meg tudom mutatni másoknak is, hogy hogyan látom a körülöttem lévő dolgokat. Szeretek elkapni olyan pillanatot, ami érzelmeket fejez és vált ki. Olyan érzelmek, mozdulatok, amiket egyébként az emberek nem biztos, hogy észrevesznek, vagy nem marad meg bennük. Másrészt nyilvánvalóan szeretem a szép, jól sikerült képeket, amik mögött látom önmagamat is
Ha kedvetek támadt Ominger Klaudia többi munkáit is megtekinteni, ITT lehetőségetek van rá.