A regényt, amit ma bemutatok nektek, már talán többen is ismeritek. Christopher Moore első könyve nem először kerül a magyar olvasók elé, 2001-ben az Ulpius-ház már kiadta. Az Agave Könyvek az író több regényét is gondozásba vette az elmúlt években, így a sokak által régóta keresett Ördögöd van című kötetet is újra elhozta nekünk új fordítással és új borítóval.
A történet egy száz éve bolyongó fiúról szól, aki annak idején véletlenül megidézett egy démont. Képtelen megszabadulni a fenevadtól, aki ugyan Travis szolgálatában áll, de ha megéhezik, emberekre vadászik. A srác véget akar vetni ennek a kálváriának, és reméli, elérkezett az utolsó állomáshoz, Pine Cove-hoz, ahol végre meglelheti a megoldást a problémájára és megszabadulhat a démontól.
Christopher Moore stílusa nyers és bizarr. Nem olvastam még a szerző többi könyvét, de valószínűleg az elsőnél még kereste a hangját, mert a más véleményekben és ajánlókban említett lehengerlő humort még csak nyomokban lehetett felfedezni ebben a regényében. Ahol jókat nevettem, ott is inkább az író merészségén, a durva és obszcén poénjain szórakoztam. Ami engem nem zavart, de az érzékeny lelkűek talán jobban teszik, ha elkerülik ezt a kötetet. Amikor pár hete egy házibuli kornyadoztam, előkaptam a könyvet, és felolvastam belőle a többieknek. A haverjaimnak tetszettek a sorok, jókat szórakoztunk a démon beszólásain és az elbeszélő modorán, de ugyanezt már nem tettem volna meg más helyszínen, mert nem biztos, hogy mindenki tolerálja az író megborult fantáziáját.
A történet annak ellenére, hogy feszes és rendkívül dinamikus, olyan sok karaktert vonultat fel, hogy az első fejezetekben gyakran elvesztettem a fonalat. A szereplőket és Pine Cove kisvárosát a szerző a mindennapokban mutatta be, olyan jeleneteket ragadott ki, amiket elsőre nem tudtam összekötni. Csak a regény felénél, vagy azt követően derült fény, hogy ki milyen kapcsolatban áll a többi szereplővel. A végén viszont minden a helyére kerül. Emiatt sokáig olyan érzésem volt, mintha sok lenne az üres járat és a túlírás a regényben, viszont a végére éppen az ellenkezőjét éreztem: igenis egy nagyon velős, szinte zanzásított történet került elém. A szerző nyilván az akcióra helyezte a hangsúlyt és nem a lelki és morális kérdésekre. Ha talán több humort csempészett volna a történetbe, ez jó is lett volna így. Ám se nem nevettem, se nem sírtam, pedig az alaptörténet igazán ötletes és a szereplőkben is volt potenciál. Úgy éreztem, Moore nem találta még el az arányokat, vagy túl sok mindent akart belezsúfolni cirka 250 oldalba. Bár az nem vitatható, hogy a karakterek mind egyediek, egyesek polgárpukkasztók, mint a züllött életű drogdíler, a transzvesztita és az istenkáromló papnövendék, míg mások a megszokott sztereotípiákat alkalmazva kerültek elénk, mint az alkoholista férj, a házasságáért mindent feladó felszolgálónő, vagy a nyomozó, aki attól fél, hogy elszúrja élete melóját. Mindenki találhat olyan szereplőt, akivel azonosulni tud, vagy aki felkelti a figyelmét.
A regény folytatásai, a Melankólia-öböl buja bestiája és A leghülyébb angyal már évek óta kapható, így aki az első rész után nekiesne a trilógia többi részének, rögvest meg is teheti. Christopher első regénye rövidsége ellenére rendkívül összetett, fantáziadús és pörgős. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a pörgős, könnyed, akció-dús regényeket, a nem hétköznapi és izgalmas karaktereket, illetve a fantasy történeteket, a démonokat, a mitológiát és a vallási utalásokat.
