A locsolkodás köztudottan magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk bandákba vergődve látogatják meg az ismerős lányokat. Sokszor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis a fiúk vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak.
Április másodikán volt a vízbehányó hétfő, mikor a fiúk útra keltek, hogy locsolóverssel, szódával, vödörrel vagy épp kölnivel meglocsolják a lányokat, nehogy elhervadjanak. A locsolkodás abból a régi korból ered, amikor az emberek a vízhez két fontos fogalmat csatoltak: megtisztítás és megújulás. A hagyománynak két egyházi magyarázata van: részben a keresztelésre utal, másrészt pedig arra a legendára, ami szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni.
Manapság a locsolkodás inkább buliról, muriról szól, mintsem az egyházi tradícióról. Manapság a locsolkodást a fiúk valamilyen kölnivel oldják meg ritkábban szódával és vödörrel, régen viszont szó sem volt pacsulikról, mivel a bandába verődött legények a lányokat a kúthoz vitték, mertek egy nagy vödör jéghideg vizet, és a nyakukba zúdították.
Tündérek kúttyából
Szagos vizet hoztam,
Van ety kislány a házná’,
Mellocsolom mostan.Fáradozásomér’
Egyedül azt kérem,
Tulipiros tojás
Legyen az én bérem.
Napjainkban azonban a locsolkodás nem olyan divatos, mint anno volt, sőt egyre ritkábban lehet látni fiatal fiúkat népviseletben vödörrel és szódával járkálni házról-házra. A szokás inkább a falvakban és a vidéki városokban maradt meg és a néptáncegyüttesek is nagy támogatói a locsolásnak. Ennek több oka is van. Egyrészt mostanság kevés fiú és férfi kel fel, hogy az ismerős lányokhoz elmenjenek, másrészt sok nő ki nem állja az orrfacsaró kölniket és a vizes ruhákat, ami a locsolással jár. Emiatt mondhatjuk, hogy a locsolás már egy elavult, divatjamúlt szokás, amit felesleges ünnepelni. De mégis évről-évre láthatjuk a fiatalokat vidéken, akik felkelnek korán reggel és a hűvösebb időjárás ellenére vödörrel és szódával bejárják az utcákat, hogy piros tojásért cserébe és egy kis vendéglátásért megöntözzék a hideg tél miatt hervadozó lányokat.
Sokak szerint a locsolás, mint népi hagyomány nem fog elavulni, úgy gondolom, hogy ezt a kisebb falvak és az együttesek sem fogják hagyni. Úgy gondolom, hogy könnyen divatossá válhat a locsolkodás újra, hiszen tényleg egy mókás program, amit a fiatalabbak elszakadva kicsit a túlpörgő világunktól is élvezni tudnak. Én a testvéreimen is látom, akik mindketten a technikával körülvéve érzik jól magukat és a manapság kocka megnevezést kiválóan definiálják, hogy igenis egy bulis hagyomány, amiről ők is csak pozitívan tudnak értékelni tizenkettő és húsz éves fejjel is.
Zárásként csatolnám a felvételt, amin kisöcsém a táncostársaival és a tánctanárukkal ellátogattak a lányokhoz, ezzel is biztosítva, hogy a szerdai próbákon ne hervadozó lányokkal kelljen táncolniuk.
Bartinás locsolás plusz 😀 Aki első körben nem lett vizes, az sem úszta meg szárazon 😀
Közzétette: TEOL.hu – 2018. április 2.
Kiemelt kép: http://archivum.sajto-foto.hu/
