Összegyűrtem az arcod

Összegyűrtem az arcod

Összegyűrtem az arcod,
Zsebre tettem, majd átöltöztem.
És máig én vagyok a ruhafogas, te meg
a rá nem akasztott kardigán.
Beléd burkolózom, mióta hűvösek
a reggelek.
Úgy vágyom rád… Úgy vágynék már
érezni egy kis meleget,
Mint csonttá fagyott faágak
a tavaszi nap első sugarát.
Úgy vágynálak érezni téged.
Most mindennél jobban.
Őrülten.
Igazán.

large9

Szerző:

Károly Dorka
Ott vagyok valahol a népzene és rock között, egy zongora és egy mikrofon mögé bújtatva, verseskötetek és divatlapok alá temetve, fényképezőgéppel bohóckodva mindenhol, Marilyn Monroet és Audrey Hepburnt bálványozva, és vintage ruhákat aggatva magamra. Ja, és persze kell lennie valahol egy rúzsnak is. ;)

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás