Összegyűrtem az arcod,
Zsebre tettem, majd átöltöztem.
És máig én vagyok a ruhafogas, te meg
a rá nem akasztott kardigán.
Beléd burkolózom, mióta hűvösek
a reggelek.
Úgy vágyom rád… Úgy vágynék már
érezni egy kis meleget,
Mint csonttá fagyott faágak
a tavaszi nap első sugarát.
Úgy vágynálak érezni téged.
Most mindennél jobban.
Őrülten.
Igazán.
Kövess minket Facebookon is!
Friss Lendület
Van még pár perced?
Az írás gyönyörűsége – interjú Orbán Erikával
Orbán Erika ír könyveket, színdarabokat, és városának kulturális életének oszlopos tagja. Aktív alkotónő, aki több mindennel foglalkozik, hogy értéket tudjon…A normális, az igazság és az “enyém”
Vannak szavak, amik hallatán mindig valamiféle tiltakozáshullám fut végig rajtam. A gerincemen végigszaladó rossz érzés jelzi, hogy valaki olyannal állok…
-