Összegyűrtem az arcod,
Zsebre tettem, majd átöltöztem.
És máig én vagyok a ruhafogas, te meg
a rá nem akasztott kardigán.
Beléd burkolózom, mióta hűvösek
a reggelek.
Úgy vágyom rád… Úgy vágynék már
érezni egy kis meleget,
Mint csonttá fagyott faágak
a tavaszi nap első sugarát.
Úgy vágynálak érezni téged.
Most mindennél jobban.
Őrülten.
Igazán.
Kövess minket Facebookon is!
Friss Lendület
Van még pár perced?
Ott lapul, ahol nem keresnéd
Hadi lábon állok a világgal. Többször csalódom egy nap, mint egy majom, aki a farkát keresi. Folyton csak a szavakat…“Szuper olyat alkotni, ami ad valamit másoknak.” – interjú Eszterrel és Esztivel
A Nem azért, de… podcast alkotóinak célja a diskurzus. Nagyon érdekes, valamint elgondolkodtató témákat dolgoznak fel. Eszterrel és Esztivel beszélgettünk.…
-