Összegyűrtem az arcod,
Zsebre tettem, majd átöltöztem.
És máig én vagyok a ruhafogas, te meg
a rá nem akasztott kardigán.
Beléd burkolózom, mióta hűvösek
a reggelek.
Úgy vágyom rád… Úgy vágynék már
érezni egy kis meleget,
Mint csonttá fagyott faágak
a tavaszi nap első sugarát.
Úgy vágynálak érezni téged.
Most mindennél jobban.
Őrülten.
Igazán.
Kövess minket Facebookon is!
Friss Lendület
Van még pár perced?
Munkahelyi hangulatok margójára – avagy hogy lehetne beilleszkedni?
Mióta új munkahelyem van, azóta a megfelelési kényszerem megkétszereződött. Valahogy az ember vágyna az elismerésre, szeretne bizonyítani, hogy jó döntés…Merj önmagad lenni
A világot, amiben élünk, egyre csak lepik el a szürke hangulatú, monoton emberek. Az olyanok, akik ugyanúgy viselkednek, mint embertársaik,…
-