Összeollózva

Összeollózva

Magamra húzom a takarómat és azon keresztül bámulom a fényt. Virágmintás.
Szeretnék valamilyen lenni.

Lassan úgy érzem, semmi sem vagyok.
Pergek szét. Mint azok a régi rozsdás vaságyak. Mindig arról álmodoztam, hogy nekem majd sikerül újra széppé tenni őket.
Mivel? Festékkel.
Azt érzem, hogy ez így nem fog működni

Foszladozó bábjáték, amit ide-oda tologattok.

Egymást karjába löktök bele.
Néha mennék vissza. De akkor alám tolják a valóságot.
És igen, te kezdted. Megint nálad van a labda.
Merre megyek tovább?
Kinek dobtok oda?
Idegen, nyirkos takarókat dagasztok a talpammal.
Sötétek.
Színtelenek.
És megint csak remegek.
Nem akarok elfutni innen, bár már itt sincs nyugtom.
Itt se ahová mindig is vágytam.
Itt is megtaláltok.
Rángatjátok a vállam meg a karomat szorongatjátok. A szívemen szántotok végig a dorozmás, ragacsos nyelvetekkel.
Pedig én csak veled akartam lenni.
Mindig. Veled.

Kép forrása: pinterest.com

Kép forrása: pinterest.com

Napról napra egyre többször érzem az áldott kenyerek ízét a számban.
Egyre jobban esek.
Kétségbe is.
Ne keress.
El akarnak vinni, el akarnak vinni tőled.
Mindegyik lángol, meg majd’ belém hal.
Én nem akarom ezt. Nem akarom. Nem akarom.
Nem akarom.
Nem akarom.
De csúszok lefelé, le a lepedő szélén, a nagydunyhánk sarkáig.
Annyiszor kérted, hogy aludjunk.
Annyiszor kértem, hogy ne menj.
El fogok veszni a sok színtelenszínes foszlány között.
Kérlek. Kérlek.
Zagyvaságokat beszélek. Csak szavakra nézek fel. Keresem a szemed.
De ne engedd, hogy elvigyenek, hogy magukhoz láncoljanak a szirupos szavaikkal meg a fulladt tekintetükkel.
Ne engedj, ne engedj.
Maradj, maradj.

Félálomban belédmosolygok. Mégiscsak te vagy. Meg én.
Meg fogok születni.
Meg fogunk születni.

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."