Reggelente megint fázom, libabőr járja át legmélyebb álmom. Összekuszálódott szempilláimtól nehezen nyílik ki a szemem, megint más lett a kikelet. Érzékenyebb, lágyabb, olyan… meleg. Pedig a forró nyári napsugarak ideje már rég elszelelt.
Forró tea illata tölti be a házat, meleg színekbe öltöztek a fák, és velük együtt a vágyak. Újra érzem, amit már régóta nem. Szeretet tölt el, béke telepedett lelkemre.
Kucorodós délutánok, puha takarók, kipirult arcok, boldogító ölelések és sütőtök-mámor. Újra itt az ősz. Mi mást tehetnék…? Hagyom, hogy teljes egészében átjárjon.
Ködös, hűvös esték felkelő Holdja lassan kúszik fel az égre, a csillagok elbújtak, de nyomaikat itt hagyták emlékbe.
Sütemény, tea és szeretet illata tölti be a teret, lámpások fénye mutatja az utat – így tudom, hogy merre menjek. Nem… Többé nem tévedek el.
Kábító esőillat tisztítja ki az elméket, és ad lehetőséget az újrakezdéshez. A színes avar alatt megbújnak az emlékek. Gereblyézd el, s hagyd, hogy szeressenek!
Kiemelt kép: imageswow.com
