Ott belül

Ott belül

 

Ott bent valami folyamatosan éhezik

Lassan csak lassan

Nem siet sehova jó ott neki

Először csak egy kis pont

Kis vörös pont egy apró góc

Jártam már vérvételen röntgenen

Kivizsgáltak

Nem találtak semmi nyomot

Megesküdnék rá hogy beköltözött

A jobb pitvart foglalta el

A billentyűkön egyensúlyoz folyton

Mint egy kötéltáncos

Elég kicsi ahhoz hogy beférjen oda

De túl nagy hogy áthámozza magát a kamrába

Egy külön dimenzió

Nem értem de tudom hogy létezik

Ha azt érzem folyton deja vu-m van

Akaratlanul is etetem

A szeretet vörös darabkáival

Szeretném ha nem lenne többé

Az életem részévé vált

Nem lehet elengedni áttétes

Arctalanul is felemészt

Addig etetem, míg el nem foglal

Először a szívemet

Aztán szúrópróbaszerűen mindent

És az étvágya akkor sem csillapodna

Ha nem volna teljes ember lehetnék

Nélküle viszont öngyilkos

 

 

(kiemelt kép forrása: www.circleofhope.net )

Szerző:

Nagy Máté

“Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.” – Edgar Allan Poe

Szólj hozzánk!