Ott lapul, ahol nem keresnéd

Ott lapul, ahol nem keresnéd

Hadi lábon állok a világgal. Többször csalódom egy nap, mint egy majom, aki a farkát keresi. Folyton csak a szavakat meg a lelkiismeret furdalásokat hallgatom az ajtó mögött. „Sajnálom!” „Ne haragudj!” – de ezektől én nem vagyok se több se kevesebb. Ugyanúgy állok mezítláb az ajtó mögött, fülelek, és várom, hogy valaki lépjen a kilincshez. Nyissa rám az ajtót, majd öleljen meg. Ehelyett csak szavak vannak a fülemben, érzelmek mászkálnak az agyamban, csiklandoznak, mint apró hangyák lábacskái. Hallom, ahogy meg-megcsúszik a talpuk egy-egy véresebb szakaszon. A szemem előtt futkorászik az ő gondolatuk. Enni akarnak. A bűntudat és megbánás morzsáiból akarnak lakmározni. Abból, ami az ajtó mögül szivárog.

Elengedhetném. Lerohanhatnék a lépcsőn, és kiülhetnék a hintára játszani. Had fújja meg a hajam a szél. Kapjon bele egy erős szellő, űzze ki fejemből a gonosz rovarokat.

De nem engedhetem. A kezeim láthatatlan erő húzza befelé és testem leragadt. Nem tudok mozdulni. Nincs hang a torkomban. Hangszálaim dermedtek. Szemem ég és vöröslik benne a vágy. Hallani akarok egy szót. Egy szót, ami nem akarja elhagyni a testét. A kaparászás az agyamban egyre sűrűbb és fájdalmasabb. Könnyek szöknek ki a szememből és áztatják virágos ruhám. Az ajtó mozdulatlan a szavak egyre hangosabbak.

Halld hát mesém!

Az emberek elvették tőlem azt, amire a legjobban vágytam. Az álmokra, amiket tudtam magamtól is, hogy nehezek az én apró testemnek. Mégsem hagyták, hogy magamtól tegyem le őket. Kitépték a bizalmat a szívemből. Ahányszor felálltam, annyiszor csaptak vissza. Annyiszor hullott ki egy szál a lelkemből, annyiszor lett vékonyabb bennem a bátorság.

(És ezek után még csodálkozol?)

Nem engedem el az ajtót. Nem megyek ki egyedül az udvarra. Nem kell sem szél, sem levegő. Nem kell több feltétel. Nem kell több emlék. Amíg itt állok, a virágos ruhámban, nem lesz baj. Még akkor sem, ha már a hangyák az orromon fognak kimászni izgalmukban. Az egyetlen reménységem az, ami az ajtó mögött van.

http://weheartit.com/entry/94731329/search?context_type=search&context_user=Julievdzande&page=2&query=door

http://weheartit.com/entry/94731329/search?context_type=search&context_user=Julievdzande&page=2&query=door

Szerző:

Ani

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!