Ott várok rád

Ott várok rád

Találkozzunk, hol az ég földet ér.

Hol rég nem látott kedvesként,

epedező vággyal csókol össze,

s szívem a fény zárja közre.

Ott hol a nap vörös uszályában kél,

hol a béke honol, s a tél

rideg fagyától karod véd

s ajándék a pillanat, s a lét.

 

Ott várok rád én.

Hol nem riaszt a sötét éj.

Hol felbukkanó csillagát,

mint rég elveszett darabját,

fogadja magába a végtelen ég.

S szívünk táncra kél.

Egymás dallamára válaszként,

azonos ritmust kér, s elvész a tér.

 

Találkozzunk a végtelenben,

hogy búcsúznom el ne keljen,

hogy se idő se tér ne legyen,

így tőlem téged el ne vegyen.

Ott legyünk most csak mi ketten,

mint két szálfa, két vihar verte,

egymásnak nyújtva támaszt,

boldogságom tavaszt áraszt.

 

S karod ha csípőmet éri,

mint bibét a szirom  védi,

úgy fedjen be illatod, engem,

hogy nyugodjon zaklatott lelkem.

S ha mellkasodra hajtom fejem,

szíved fölött kapjon helyet,

s úgy töltsem be minden zugát,

mint meder várja folyó urát !

 

Kiemelt kép: https://www.pexels.com

Szerző:

Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.