Óvodám és Van ez így – Balázs Gáspár-Emil versei

Óvodám és Van ez így – Balázs Gáspár-Emil versei

Óvodám

kicsi Vagyok a közeledben.

Most tanulok látni,

beszélni, meg járni.

Mikor elindultam,

kapkodva, esetlen szedtem a lábam,

hogy elérjem a buszod, mivel érkezel.

Szapora léptek aprózódásával próbáltam fennmaradni

a száguldó földgolyón,

mit azért gyorsítottam fel,

hogy hamarabb megérkezz hozzám,

hogy titkolhassam előtted mennyire vártalak.

Ölelésedbe kapaszkodtam az ingatag pillanatot,

hogy ne lásd a vágyat, mit szépeddel belém rendezel,

hogy tekinteted lepörögjön vállamon a gátas könnyek felett,

mialatt lélekgagyogások esetlenednek a számon,

a szívdobolásod ritmusán.

 

Van ez így

Nincs mit kezdenem ezekkel a bármennyire is napokkal.

Mert bármennyire is tervezel, késő.

Elfogytak a hétköznapok a cukorral együtt,

a múlthavi kávé mellett.

Azt mondják,

„semmi sem vész el, csak átalakul”

dőzsöléssé, vagy levegőhiánnyá.

Ma reggel van, holnap este.

Az óra meg( )állt.

Elhasználtam belőle az összes időt,

tudom, ez a nap is elfogyott,

tegnap nagy voltam,

mára meg kicsi maradtam.

(Úgy látszik.)

Magamat is elfogyasztom,

de szerencsére a sarki boltban minden kapható.

Akkor várj meg, kérlek, örök élet,

lelépek az üzletbe egy kis Istenért.

 

Írta: Balázs Gáspár-Emil



Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás