Pandora szelencéje – a valódi színeid

Pandora szelencéje – a valódi színeid

Az édes kis titkaid. A lakat alatt őrzött ki nem mondott gondolataid, belülről súgnak valamit, de talán meg sem hallod. Vagy nem akarod meghallani, mert félsz, hogy az a sejtelmes dallam minden mást elnyom. Mindig is a titkaid voltak, és talán örökre azok is maradnak. A felismerés, amit hangosan ki sem mersz mondani, ott van belül. De úgy döntöttél, hogy ezzel nem nézel szembe. Inkább eltaposod, még csírájában elfojtod. Nem akarod hallani. Nem akarsz érezni.

Határokat húzol. Nem adod ki magad. Terheket hoztál, fekete lepellel eltakart kínokat. Ezek a múlt hozadékai, az örök sebek. Nem mered lemezteleníteni a lelkedet. Túlságosan fáj, belülről éget. Húsba hatolt, a csontokba is beleforrt. Nem felejted el. Nem hagyhatod el. Egy életen át kell cipelned a keresztjeidet. Tudod ki vagy és, hogy honnan jöttél. 

Van, hogy valaki váratlanul érkezik, és lehetőséget ad az újrakezdésre. Aki meg akarja gyógyítani a zúzódott szívizmot. De, hogy összeragaszthassa darabokra tört szívedet, engedned kell, hogy megérinthesse a lelkedet. Hallatnod kell a belső hangot, ki kell mondanod a gondolatot, hagynod kell, hogy a csíra kisarjadjon. Nyitottnak kell lenned, hogy merj újra igazán vonzódni, érezni és érinteni. Szavakkal és gesztusokkal szeretni úgy, hogy már szinte fáj. Gátlások és félelmek nélkül. Megmutatni a valódi színeidet, a fényt, ami benned van, ott igazán mélyen. Azt az arcot, amit talán még soha senkinek nem mertél megmutatni, és még te magad sem hitted, hogy mindvégig ott élt benned. Láttasd magad, hogy láthassanak. Hagyd, hogy ragyogtassanak.

Eljön az a pillanat, amikor a fekete leplet le kell dobni. Amikor lemezteleníted a testedet és lelkedet valaki előtt, akinek újra kezébe mered helyezni a darabokra tört szíved szilánkjait. Meg kell tanulnod újra bízni. A csontig hatolt sebek örök nyomot hagytak benned, de ha valaki előtt levetkőzöl – és ő elég türelmes ahhoz, hogy megvárja amíg kész vagy felfedni előtte bensődet – a hegeidet is ugyanúgy fogja szeretni, mint a még érintetlen felületeket – azt, ami nem sérült. A forradásokat pedig egyesével végigcsókolja, és minden egyes lehelettel enyhíteni fog a fájdalmon. Elmulasztani ugyan nem tudja, de csillapíthat a kínokon.

El fog jönni az a nap, amikor egészen mélyről jön majd az érzés, hogy mást akarsz. Nem szeretnél többé egyedül lenni, inkább lépnél valaki olyan felé, aki kinyitná a lakatod. Újra emlékezni akarsz, hogy milyen az, mikor kimarad egy dobbanás majd a szív még hevesebben ver. Már nem is tudod, hogy milyen a remegés. Az igazi, önfeledt nevetés.

Jönni fog valaki, aki elég türelmes, és csak téged akar. Ő lesz az, aki nem sajnálja az időt, és energiát arra, hogy kitárja szívedet. Várni fog, hogy eljöjjön a pillanat, amikor nem csupán test és maszk lesz előtte, hanem a teljesen csupasz lélek – félelmek és védelmi vonal nélkül. A valódi színeid. Jönni fog, és elég kitartó lesz ahhoz, hogy kinyissa Pandora szelencéjét. Ő lesz az, aki meg fogja érdemelni, hogy teljes szívből, őszintén, önzetlenül szeresd, mindezt játszmák, taktika és harcok nélkül. Mellette igazán önmagad lehetsz. 

Kiemelt kép: https://www.pexels.com

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!