Patrick Süskind: A parfüm – Egy gyilkos története

Patrick Süskind: A parfüm – Egy gyilkos története

Ennek a könyvnek számomra története van. Még Németországban került a kezembe, ahol el is kezdtem olvasni németül. Bár elég jól beszélem a nyelvet, mégis egy jó húsz oldal után feladtam.
A napokban pedig egy közösségi oldalon megláttam a könyvet és rögtön lecsaptam rá. Természetesen nem is bántam meg. Igazából a kíváncsiság hajtott, mert a művet 46 nyelvre fordították le és világszerte mintegy 20 millió példányban kelt el. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy mi az, amit ennyire szeretnek benne? Mi az, amit nem vettem észre?

Jean-Babtiste Grenouille, a regény párizsi főszereplője az illatok géniusza. Érzéketlen, tehetséges, intelligens, mégis dolgos, precíz kisgyerek, akit senki nem szeret és ő sem szeret senkit. Magányosan, minden idejét az illatoknak szenteli, hiszen rendkívüli tehetséggel, vagyis szaglószervvel rendelkezik. Árva és semmiféle iránymutatással nem szolgál neki senki.  Mire felcseperedik már megszállottan keresi a tökéletes, izgalmas illatokat és szagokat, amelyeket bármi áron megkaparint.  Ha ehhez emberi bőrre vagy hajra van szüksége, akkor a gyilkosságtól sem riad vissza.

A regény olvasása közben kettősséget éreztem. Egyrészt sajnáltam a karaktert és éreztem a másságából adódó meg nem értettséget. Viszont Grenouille mégis undorító, gonosz tulajdonságai miatt viszolyogtam tőle. Az író sok negatív jellemvonással látta el főhősét. S az idő előrehaladtával egyre mélyebb és mélyebb jelentőségű ismertetőjegyeket kapott az illatok által. (Nem csodálom, hogy németül nem értettem meg a könyvet, mert annyira választékos szókinccsel és képekkel mutatja be a különböző szagokat.)

Az ambivalens érzelmeim Grenouille irányában a könyv felé még jobban megerősödtek. Hiszen kirajzolódott, hogy a tehetsége mekkora átok is egyben. Mennyi megszállottság kell egy zseninek a zsenivé váláshoz. Továbbá elgondolkodtatott, hogy mennyire találó társadalomkritika. Mindenkinek olvasásra ajánlom, mert Süskind minden íratlan szabályt megszeg, és ezzel egy sejtelmes, azonban mély élményt ad. 

A kedvenc idézetemmel búcsúzom:

„A legnehezebben azokkal a szavakkal boldogult, amelyeket nem tudott szaghoz kötni, tehát az elvont fogalmakkal.”

Írta: Kutasi Patrícia

A könyvet megvásárolhatjátok itt.

Kiemelt kép: http://www.hdwallpapers.in

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás